A maffiavezér fia

2 fejezet

Késő volt már mire becsuktam a könyvet, de arra gondoltam még kimegyek iszom egy kis tejet és csak aztán fekszem le.

Lassan és csendesen átsétáltam a konyhába, kitöltöttem a tejet és leültem.

Néhány pillanat múlva váratlanul megreccsent a padló a hátam mögül, mintha valaki rálépett volna. Hátra kaptam a tekintetemet és akkor láttam meg újra a férfit. Az elém tárult látvány elbűvölt, ahogy ott állt előttem egy szál nadrágban, érzéki csupasz felsőtesttel, szememet pedig vágytól áthatva bámulta.

Gyorsan felpattantam a székről és a pulthoz simultam, remegő kézzel. Kék tekintete félelemmel töltött el, nem tudtam miért, csak egyszerűen féltem tőle.

A szívem hevesebben kezdett verni mikor apró léptekkel közeledett felém.

-Nem tudtam hogy a cselédek kedvükre járhatnak a házban. - lépett még közelebb hozzám, szívem pedig egyszerre ki akart ugrani helyéről.

Már olyan közel volt hozzám hogy éreztem a test melegét, és ettől teljesen kiborultam. Még sosem éreztem ilyet, mintha a teste szavak nélkül vonzaná az enyémet magához.

-Nem egyszerű cseléd vagyok! És ami azt illeti ez a lakrész csupán az itt dolgozók családjáé, tehát te vagy rossz helyen! - jelentettem ki ledarálva a szavakat, és abban reménykedtem hogy a hangomból nem hallatszik ki a félelmem.

-Akkor ki vagy te? - tette a kezét a pultra, pontosan az enyém mellé, és még közelebb hajolt.

Az arca félelmetesen közel van ahhoz, hogy meghajoljon és megcsókoljon, de én ellöktem magam a pulttól és egyszerűen kikerültem őt.

-Sofia vagyok! - sétáltam a konyha végébe, ahol lekapcsoltam a lámpát és ott hagytam őt a sötét helyiségben.

Minél előbb el akartam tűnni a közeléből mielőtt még elárulom, hogy éppen mi jár a fejemben amikor ránézek, de hiába másztam vissza az ágyba, aznap este le sem tudtam hunyni a szemem. A gondolataim nem hagytak aludni. Egyszerre fűtött a düh önmagam iránt, és a kéjvágy az a férfi iránt. A testem becsapta az eszemet.

Még sohasem éreztem ezt az érzést, a szavai hallatán a szívem dübörgött, mintha menten ki akart volna ugrani a helyéről, odalent pedig egyszerűen tüzeltem. Égetett a vágy, persze még csak tizenhat éves voltam, és még szűz is, de mérhetetlenül vágyakoztam hogy ismét lássam őt. Folyton csak rajta járt az eszem, a hangján, az illatán és a testén, míg végül elnyomott az álom.

Reggelre minden jobb volt, az agyam ki tisztult, a hangok a fejemben elcsitultak, és a testem is lecsillapodott.

Álmosan keltem ki az ágyból, és a konyhába indultam egy bögre kávéért.

Amikor beléptem a konyhába már ott találtam Anasztáziát is, aki a pultra könyökölve forgatott valamit a kezében.

-Mi az? - kérdezem rekedtes és álmos hangon a nőtől, mikor megláttam, hogy a kezében egy boríték van.

-Egy meghívó a ma esti rendezvényre! - kapja fel hangomra tekintetét, és mikor mellé érek felém fordulva a kezembe nyomja a szépen hajtogatott papírdarabot.

-Miért hívnak meg téged a báli köszöntőre? - értetlenkedem, mikor elolvastam a feliratot. - Te amúgy is ott leszel, mint felszolgáló nem? - kérdeztem, miközben ő a szabad kezembe adta a kávémat, amit elkészített nekem.

-Ez nem nekem szól hanem neked! - fogja meg bögréjét, miközben elindul a fürdőbe.

-Miért hívnak meg engem egy rendezvényre, ahol köszöntik A maffiavezér fiát. - kérdeztem, de Ana már becsukta maga mögött a fürdő ajtót. Így felnyitom a borítékot.

„Kedves Sofia O 'Kelly, szeretettel várunk téged a ma este megszervezett ünnepi bálra, melyen otthonában köszöntjük a dísz vendégünket, Jason - t „

Csak ennyi volt leírva, feltüntetve még az időpontot és a helyszínt. Forgatom a kis papírt a kezemben, mikor meglátok még valamit rá firkálva az egyik sarkára.

„Remélem vendégem leszel egy táncra -Jason"