A maffiavezér fia

10 fejezet

𝐒 𝐎 𝐅 𝐈 𝐀

Koromsötét van odakint,kezemet erősen tapasztom a kormányra és közben felkapcsolom a magas fényű jelzést az autón,furcsa hogy nincs egy utcai lámpa sem bekapcsolva,de legalább már nem havazik.

Kis váltatva haza érkezünk. Istenem haza,mi okom van arra hogy ezt a helyet az otthonomnak nevezem, a ház amihez annyi bűn és vér tapad, az én vérem és az én bűneim. Kiszállok a kocsiból, a bakancsomon megragadt sár bepiszolja a tökéletesen hófehér havat.

-Fel megyek a szobámba. -szólok oda a mellettem álldogáló Jason-nek.

Bólint.

A szobába érkezve ledobom a kabátom és a táskám a kis fehér fotelre, hajamat copfba fogom,miután át vettem a kényelmetlen ruhadarabokat egy kényelmes melegítőre. Felülök az ágyamra szokásosan lábamat felhúzom és kezeimbe temetem az arcomat. Annyi kutatás,és annyi felesleges próbálkozás minden a semmiért,az ügy úgy van elcseszve ahogy van.

-Pontosan erre a látványra számítottam! -hallom meg a sóhajtásokat az ajtóból.

Felnézek,Jason épp akkor csukja be maga mögött az ajtót.

-Nem,te arra számítottál hogy meztelen az ágyamban találsz meg,rád várva. -közöltem megpróbálva nevetni,de hangom komoly volt és szomorú.

-Lehetséges,talán vegyük újra a forgatókönyvet. -mondja,és közben közelebb lép hozzám,mire én felnézek rá.

-Áruld el,miért hiszed hogy minden nő oda van érted? -susogom.

-Miért ne lenne. -vág elégedett arcot. -A maffia trón várományosa vagyok,és valójában ennyi,elég ezt mondanom,mert ez minden nő álma. A nők szeretik a veszélyes embereket.

-Elfelejtettem milyen csábító ajánlat vagy. -húztam mosolyt ajkaimra mire ő visszamosolygott rám.

A mosolya. Ritkán mutatja,de olyan gyönyörű, az enyhén piros ajkai,a tökéletes fogsora...mindene tökéletes. Könnyebb dolgom lenne ha egy csúf,undorító ember lenne, ha nem mozgatná meg a fantáziámat csak az ha rám néz.

Gondolataimat félbe szakítja mikor leül mellém és kezét a combomra helyezi.

-Én viszont,nem vagyok bármelyik nő! Nem szeretem a veszélyes emvereket! -mondtam erősen a szemébe nézve.

Erre felnevetett.

-Hát nem emlékszel mennyire élvezted már az első alkalmat is,a második alkalomért már te könyörögtél,édesem! -Állapította meg vigyorogva.

A legrosszabb a dologban,hogy igaza volt,élveztem vele az együttlétet,azt ahogy hozzám ér,ahogy egyetlen kéz mozdulatával megőrjít. És hogy az ellenállás minden kis szilánkja porrá törik mikor hozzám ér.

Közelebb húzódott hozzám,és elkapta az állam,amit magához húzott.Ajkai forróak voltak,mint mindig,annyi különbséggel hogy arca most hideg volt,kirázott a hideg amikor borostás arcát az enyémhez dörzsölte.

-Most nem könyörögsz hogy mennyire nem akarod? -néz rám felvont szemekkel,de arcomat még mindig kezében tartja.

De újra megcsókol még mielőtt mondanék valamit így fojtva belém a szót. Hamar került le minden ruhadarabom felső testemről.