FIGYELEM!
🔞Ez egy dark romance történet!🔞
-Szerettél valaha? - kérdezem, és közben nagy levegőt veszek, hogy ne sírjam el magam.
-Szerettem, hogy melletted jó ember voltam, mert az akarok lenni...jó! - néz rám bocsánatkérő pillantásokkal.
-Azt sze...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
J A S O N
Ahogy felemeltem a tekintetemet, a szemem elmerült az ég tisztaságában. Sehol egy felhő, csak a végtelenül csillogó csillagos ég közben az autó kormányán doboltam az ujjaimmal. Végül felkaptam az ülésről a virágcsokrot és kiszálltam. A hideg szél megborzolta a fák lombjait, amelyek susogtak a hátam mögött.
Megálltam a betonból kiöntött sírkő előtt, és lehajolva helyeztem el elé a virágokat. Igazából fogalmam sincs, miért jöttem ki Sofia apjának sírjához, de amikor elindultam, még jó ötletnek tűnt ide jönni.
-Tudom azt ígértem vigyázok rá, de hát nem könnyíti meg a helyzetemet. - nevettem el magam ostobán, mert éppen egy halott ember maradványai fölött beszélgetek magamban. -Pontosan olyan makacs mint te voltál! -dugtam zsebre kezeimet és kihúztam megfeszült testemet.
Semmi közöm sem volt Adrien halálához, mégis Sofia májig ezt hiszi, és hiába tudja hogy véglegesen az anyja gyilkolta meg az apját, mégis azt hiszi benne volt a kezem, ami persze nem igaz! Mikor azt mondtam neki, hogy az apjával voltam azon az estén, arra számítottam, hogy örökre meggyűlöl, de mégis még ennek ellenére is mellettem akart maradni. Engem pedig szinte megtépáz, ahogy folyamatosan feszegetem a határokat, ezzel folyton folyvást fájdalmat okozva Sofiának, mindig azt keresve, hogy meddig hajtja még magát azért, hogy megtalálja bennem azt a fényt, amely sosem létezett. Elbaszottul egy elfuserált ember vagyok, gyomorforgatóan, nyomorultul elbaszott szülővel, még ocsmányabb élettel és múlttal. Annyira igyekszem távol tartani magam Sofiától, de mind hiába a kikapcsolt érzelmeknek ha a szívem kiválasztotta őt, és fogalmam sincs hogyan tehetnék ellene, még azelőtt hogy ez a vesztét okozza.
Vissza sétálok a kocsihoz, aminek neki dőlve veszem elő a cigimet, és ahogy meggyújtom, kitisztul a fejem. Ez a káros dolog, az egyetlen ami el tudja nyomni bennem a kínzó, nyughatatlan érzelmeimet, amelyek lassan felemésztenek. Elszívom a cigimet, majd vissza ülök a kocsiba. Ahogy beindítom a motort, és elindulok nem kicsit akad fenn az autó sebességmérője. Végül leparkolok az első bár előtt, ami szembejött velem, és ami két sikátor között helyezkedik el.
Kinyitom a bár fém ajtaját, és meglepődök azon, hogy amennyire eldugott ez a hely annyira van dugig emberekkel. Szembejön velem az első asztal ahol négyen, felettébb hangosan játszanak pókert, míg a mellette lévő asztalnál két férfi éppen szkanderozik. A pulthoz lépdelve hajítok egy ezrest a pultos lány elé, kikérve a legjobb whiskyjüket. A karcsú festett szőke lány, egy darabig méreget majd elkapva a pénzt, hátrafordul és levesz egy üveget a polcról és egy jéggel teli pohárral együtt elém nyomja. Ahogy a poharat a számhoz emelem, eszembe jut, hogy néhány hete Sofia lerészegedett egy kocsmában, és haza kellett őt vigyem.
Gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert a legutolsó dolog amire most gondolni akarok, az Sofia. Töltök még egy pohárral az italból, és szintén egy huzamra iszom meg. A következő pillanatban egy kellemetlen női hang szólal meg mellettem.
