4 fejezet

1.8K 37 0
                                    

Reggel Jason ágyában ébredtem.Olyan volt mintha most először aludtam volna jól évek óta,akkor is ha csupán 2 órát.Felfoghatatlanok voltak számomra az éjszaka élményei.Elöntöttek az érzelmek.Vágy,Jason iránt.Szégyen,azért amiért ujra akartam őt annak ellenére hogy először semmit sem akartam tőle.És szomorúság,arra gondolván mit szólna apám mindezekhez?Én és a maffia fia?

Óvatosan vettem vissza ruháimat,és ügyelve arra hogy senki se vegyen észre vissza osontam a szobámba,de még mindig csak az járt az eszemben hogy Jace az éjjel minden vágyamat teljesítette,és minden mozdulatával a mennyországba repített.Azt hittem csak az érdekli hogy elvegye egy újabb lány szüzességét,de az ahogy utána ràm nézett,és hogy egy szerelem angyal nevén szólított valahogy nem tudtam elhinni hogy csak a szex érdekelte,ahogyan az ellentétét sem.

Lezuhanyoztam és felöltöztem.Az istálló fele vettem az írányt,hogy enni adjak a lovaknak,hisz a tegnap esti etetést is Bruno intézte.

-Jó kislány!-mondom az egyik fehér kancának,aki elég félénk most mégis engedelmes és hagyja hogy megkeféljem.

-Kérem uram!-hallok kiáltozást odakintről,és rögtön kiszaladok.

Elém tárul ahogy Jason az egyik földmunkás nyakát szorongatja,aki könyörög hogy engedje el őt.Rögtön elfelejtem azt a gondolatot hogy Jason jó ember lehet,és gyűlölöm azt a tényt hogy ez egyáltalán felmerült bennem.

Ereszd el!-ordítok neki,és kezdek dühös léptekkel felé haladni,mikor látom hogy felfigyelt hangomra.

Dühös voltam.Tagadhatatlanul mérges.

Mérges magamra,amiért engedtem a csábításnak és hagytam hogy Jason ágyba vigyen.Dühös Jason-re,amiért egy ártatlan embert bánt ismételten.

Felé tartva is őt néztem,láttam ahogy hangom hallatán gyengit izmain és lassan elerszti a föld munkás nyakát.

-Mi a probléma kislány?-fordul felém.-Esetleg még többet szeretnél belőlem?Mert tudtam hogy vissza fogsz jönni,de sajnálatodra,sosem fekszem le ugyanazzal a nővel kétszer!-közölte kimérten.

Rá sem néztem,még kijelentése után sem,mert a puszta látványától is neki estem volna így inkább egyből a munkás felé fordultam.

-Jól van?-kérdezem a torkát szorongató embertől.

Nem válaszol,csak fájdalmasan bólint, és ez még jobban szítja most a bennem tomboló düh lángjait.

-Menjen,én ezt elintézem!-mondtam magabiztosan,mint bármit egész életemben.

-Hogy képzeled?-fordulok vissza Jason irányába,aki közben egy lépéssel közelebb lépett hozzám így amikor hirtelen fordultam meg,fejem mellkasába ütközött.

-Igazából,pontosan ezt akartam kérdezni!-nézett le rám-Hogy jössz te kis lovász lányka ahhoz hogy kérdőre vonj, hogyan bánok az embereimmel.-kérdezte fennhangon.

Szeme az enyémbe égett,és már majdnem felpofoztam,mikor megjelent a hátunknál Jonathan.

-Valami probléma van?-kérdezte fiától.

Tekintetemet a főnökre emeltem,majd lassan vissza Jason-re.

-Ezt még nem fejeztünk be!-mondtam neki,ügyelve arra,hogy minden szóra figyeljen.

-Már alig várom a folytatást!-mondta fennhangon.

Hátat fordítottam és elsétáltam,amint a szobába értem,leültem az ágyra és arcomat kezembe temetve sírni kezdtem.Jason előtt nem engedhettem hogy ismét elgyengüljek akárcsak a múlt éjszaka.

A maffiavezér fia Where stories live. Discover now