FIGYELEM!
🔞Ez egy dark romance történet!🔞
-Szerettél valaha? - kérdezem, és közben nagy levegőt veszek, hogy ne sírjam el magam.
-Szerettem, hogy melletted jó ember voltam, mert az akarok lenni...jó! - néz rám bocsánatkérő pillantásokkal.
-Azt sze...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
S O F I A
Jasper Allen ügyét sikerült még a nap végére lezárni. Mint kiderült, a férfit egy hete már hülyére verte egy banda, mert lógott a banda vezérjének, aki a dílerje volt. És miután hónapok eltelte után sem akart fizetni és fegyveres akcióba kezdett, először össze verték majd megölték. Jasonnek semmi köze sem volt hozzá. De legalább a rendőrség lecsukott egy dílert, valamint egy gyilkost.
Eliot még aznap ki akarta jelenteni, hogy a csapatot én fogom vezetni tovább. Persze egyáltalán nem akartam nagy felhajtást, elég lett volna csak közölni a csapat tagjaival, hogy váltás történt, de a volt főnököm ebbe egyáltalán nem akart beleegyezni. Ezért minden tagot meghívott egy kis helyi kocsmába, mondván hogy ő fizet mindenkinek, ha eljönnek. És persze ki nem szereti az ingyen piát? Este nyolcra meg is érkeztem a kis kocsmába, ami totál üres volt, csak a mi csapatunk ült egy egy asztalnál hangos beszélgetésben. Kezdtem azt hinni, hogy Eliot kibérelte az egész helyiséget ma estére. Nesze neked nem nagy felhajtás... Rendeltem egy sört, és leültem a boxba ahol Jared és Eliot éppen hangosan nevettek valamin. Mikor leültem Jared mellé, Eliot kihúzva magát állt fel, és óvatosan összecsengette a poharát egy villával, ám amikor rájött, hogy a műanyag pohár semmiféle hangot nem ad ki, hangosan felszólalt.
-Kedves kollégák. - kezdte, mire mindenki rászegezte a tekintetét. - Az utóbbi években, megismertelek titeket, főnök helyett inkább voltam a barátotok. Megismertem a legjobb embereket. Öröm volt veletek minden nap együtt dolgozni. - A búcsúzást egy jókora partival akarom megünnepelni, legalább olyannal, mint amikor ide érkeztem. - tárta szét ünnepélyesen a kezét, és belekortyolt italába. - De, nemcsak azért vagyunk ma itt, hogy ezt ünnepeljük. Szeretném bemutatni az új csapat vezetőt. Az elmúlt két év egyik legjobb emberemet. - mondta, mire jelzett nekem, hogy álljak fel. - Tehát köszöntsük mindannyian az új rendőrparancsnokot, Sofia O 'Kelly-t! -fejezte ezzel be végül az Elito hosszas beszédét, mire a csapat összes tagja tapsolni kezdett.
-Parancsnok asszony! - hajolt meg előttem viccesen Jared, majd mindketten hangos nevetésben fakadtunk ki. Hihetetlenül büszke voltam magamra, életemben először. Annyi szenvedés után, sosem hittem volna hogy egyszer lehetek még boldog. De végre az vagyok!
Az este folyamán minden tag odajött és gratulált, emellett sok szerencsét kívánt. Én pedig sorban mindenkinek megköszöntem. Nem hittem volna, hogy a nyomozók is ennyire letudnak részegedni, de amikor kezdett meghalni a buli, ki ki hazament, a többiek pedig tovább ittak. Végül elköszöntem tőlük és hívtam magamnak egy taxit, hogy hazavigyen.
A hosszú nap után, fáradtan, és kicsit kótyagosan léptem át a kis házam küszöbét. Lepakoltam, szokásosan a fegyvert és a bilincset hanyagul a pultra dobtam. Átöltöztem és felfogtam a hajamat. Egy doboz jégkrém társaságában, ültem le a laptop elé, és indítottam be egy random filmet.
Már majdnem elaludtam a film nézése közben, amikor megszólalt a csengő. Nagy nehezen ki vánszorogtam az ajtóhoz, de amikor kinyitottam az álmosság elhagyta szemeimet. Két év után ott állt előttem az az ember. Akiért életem nagy részét könnyekben éltem át, akiért először fogtam kezembe fegyvert, az az ember aki miatt megtapasztaltam hogy lehet egyszerre szeretni és gyűlölni valakit. Jason.
