FIGYELEM!
🔞Ez egy dark romance történet!🔞
-Szerettél valaha? - kérdezem, és közben nagy levegőt veszek, hogy ne sírjam el magam.
-Szerettem, hogy melletted jó ember voltam, mert az akarok lenni...jó! - néz rám bocsánatkérő pillantásokkal.
-Azt sze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
°Sofia°
6 hónappal később
Az elmúlt hónapokat azzal töltöttem hogy Jonathan egyik legjobb embere legyek úgy hogy közben átverem őt.Csak úgy tudhatom meg hogy mi lett apámmal ha neki dolgozok még ha nem is vagyok olyan hűséges embere mint ahogy azt ő hiszi.Habár igaz,sok embert megöltem ez idő alatt,de sokat meg is mentettem,az éjszakáimat a klubbjaiban töltöttem és ügyeltem arra hogy a lányokat ne drogozzák be Jonathan hűséges kutyái hogy aztán megerőszakolhassák őket,olyan embeteket öltem akik valóban halált érdemeltek tetteik miatt,de ez mind nem számít igaz?Ők is emberi lények voltak,és már a vérük az én kezemhez is tapad.-meséltem a terapetuámnak.
Akkor vettem szolgálatba mikor az első gyilkosságom után összeroppantam,Jonathan fizette és még egy kis pluszt is adott a fizetése mellé,ami egy fenyegetés volt hogy ha bárkinek elárulja mivel foglalkozom,őt és az egész családját megöli.De 6 hónap alatt igen is jó viszonyba kerültem Mazikeen-el.Ő volt az egyetlen barátom.
-Tehát bűntudat gyötör,nem érzed magad jól a tetteid miatt?-kérdezi a nő,és rám emeli zöld tekintetét.
-Nem,nem.Jól vagyok,igen azt leszámítva hogy hetek óta nem alszom.-gyűlik könny a szemembe,de nem engedek a sírási rohamomnak,6 hónapja egy könnycseppet sem ejtek.
-Na és Sofia,mondd csak,miért nem tudsz aludni?-csukja össze maga előtt az aktáját Maz,és hátradől karosszékében.
-Nem tudom,lehunyom a szememet és álmok gyötörnek,azokról akiket megöltem,látom a családjukat sírni a koporsónál és tőlem kérdezik hogy "miért?" .
-Ez,azt jelenti hogy még érzel,tehát nem ment az érzelmeid kikapcsolása!-diagnotizál a pszichológus.
-Nem.-sóhajom után megcsörren az óra ami jelzi az időnk lejárt.
Letörlöm könnyeimet és elhagyom a szobát,a villa 10 perc autóútra van,és szinte meg sem érkezem a házba,Jonathan az irodájába követel egy újabb ügy miatt.A folyosón a falak sötétebbre váltak, és minden növény festmény is eltűnt,csak a komor sötét falak maradtak.Minden bátorságomat összeszedtem és ismét magamra húztam az álarcomat, hogy belépjek az ajtón. Johnatan az asztalánál ült, hatalmas mennyiségű papírokkal körülvéve. A szeme kissé összerogyott volt, és az arca kifejezését állandó fáradtság uralta.
Szorongva közeledtem a szék felé, de a férfi egy pillantással pedzegette, hogy maradjak állva. Az arcunk közötti feszültség kitöltötte a szobát, de mégis megpróbáltam nyugodtnak mutatkozni.
Körülnéztem a szobában a falak még mindig szürkén ragyognak, de most már más szemmel nézem őket. Az emlékek még mindig ott élnek, mikor a napjaim minden óráját idebent töltöttem az emberi testet tanulmányozva,melyik golyó végezhet egyszerre egy emberrel. Végülis belegondolva, nem a hely gonosz és magányos az iroda falak csak falak, de benne rejtőzik mindaz, ami nyomasztóvá teszi számomra a helyet akár egy börtön is lehetett volna, ahol minden egyes cselekedet, szó vagy pillantás alattomos érzelmeket válthatott ki bennem.
