FIGYELEM!
🔞Ez egy dark romance történet!🔞
-Szerettél valaha? - kérdezem, és közben nagy levegőt veszek, hogy ne sírjam el magam.
-Szerettem, hogy melletted jó ember voltam, mert az akarok lenni...jó! - néz rám bocsánatkérő pillantásokkal.
-Azt sze...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
S O F I A
Reggel nyúzottan és továbbra is sírógörccsel ébredtem, de amikor kinyitottam a szemem egy percre meglepődtem. Azt hittem Jason el fog menni, de nem így történt. Még mindig mellettem feküdt, én pedig bizonyára a mély alvásban, észre sem vettem hogy a fejemmel rá feküdtem Jason mellkasára, míg az ő egyik keze a hátamon pihent. Még sosem voltunk ilyen szituációban, ezért elképzelésem sem volt arról mit tegyek most! Meg akartam bizonyosodni arról hogy ő is ébren van, de nem akartam felnézni rá, ezért tovább pihentetve a fejemet rajta, néztem ki az ablakon. Sikerült egy kicsit megnyugodnom, hála Jason jelenlétének, de még mindig csak arra tudtam gondolni ami történt, és arra hogy mit szólna Jason ha megtudná. Valószínűleg nem nagyon érdekelné, sőt még lehet örülne is neki, és pontosan ettől féltem. Hiába azoknak a dolgoknak amit tett Kinsey, mégiscsak az anyám volt, és túlságosan is fájna látni hogy Jasont nem érdekli a halála. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy nem árulom el neki.
Felkapom a fejem Jason mellkasáról, amikor megszólal a telefonja az ágyon, ő pedig azonnal kinyomja a hívást.
-Fel kéne venned, lehet, hogy fontos! - töröm meg végül a hosszúra nyúlt csendet, és közben kúszva felülök.
-Nem az! - mondja rekedtes hangon, én pedig megbizonyosodok arról, hogy amíg én aludtam ő csak feküdt mellettem de le sem hunyta a szemét. Kihallom a hangjából, hogy fáradt.
Megtörlöm a szemeimet, miközben Jason szintén felül, de még mindig a párnáknak támasztja hátát. A tekintete mélyen a szemeimbe fúródik.
-Nem akarod elmondani, hogy mi történt? - kérdezi féltséggel, de próbál komoly és határozott lenni. Végigméregetem az arcát, a karikás, kimerült szemeit, komoran tartott ajkait. Hiányzik a hosszú kacér vigyor az arcáról, amit mindig látok, amikor hozzám szól.
-Nem! - jelentem ki határozottan azt a kijelentést, amit elterveztem, ha rákérdez mitől estem szét annyira.
Hosszan felhúzza a vállát, mintha elengedné a dolgot, de nem szívesen, majd leszáll az ágyról és megigazítja haját.
-Nem tudom mi történt, és azt sem miért nem akarsz beszélni róla. -nézz vissza rám, miközben még mindig az ágyon ülök. - De ha szeretnél beszélni én... - akad meg egy kicsit a mondanivalójában. - Én itt vagyok. - teszi hozzá végül.
-Rendben. - mondom ő pedig rám mosolyog és elindul az ajtó felé, de visszafordul amikor megszólalok. - Jason...köszönöm! - mosolyodtam el nehezen.
Rám nézett és tekintetével elsuttogott egy "szívesen-t", majd kinyitotta az ajtót és elment. Én hátradöltem az ágyban szorosan lehunyva szemeimet. És még jó ideig feküdtem ott, mire végül erőt vettem magamon és kikeltem. A fürdőszobába indultam, ahol levettem magamról a ruháimat, és megéreztem rajta Jason illatát. Hülyén éreztem magamat, mert annak is tűnhettem, ahogy a tükör előtt állva a felsőmet magamhoz ölelem és szagolom. Végül ledobtam és beálltam a már megszokott jó hideg víz alá, hogy kicsit felfrissüjek és kiüritsem a fejemet. Habár önkívületlen állapotban voltam a múlt éjszaka, mégis emlékszem, hogy Jason egy munkáról beszélt amikor bejött hozzám a szobába, így pontosan tudtam hogy ma dolgoznom kell, hátha így nem tűnik fel senkinek, milyen állapotban is érzem magam.
