{Boka szemszöge} Nyár közepe van, a többiekkel éppen horgászni készültünk a kis erdő közepén lévő kis tóhoz. Nagyjából, de összepakolva elindultam, a megbeszélt találkozó helyhez. Elkezdtem szedni a lábaim, mert már nagyon késésbe voltam. A sarkon befordulva láttam is őket, majd odaszaladtam.
- Sziasztok!- köszöntem. - Áh, szeva papuskám!- köszönt Csónakos, majd finoman átkarolt a vállam felett. - Hát a Nemecsek merre van?- kérdeztem. - Ő rá mindig várni kell. Tudod aztat te is!- mondta Barabás. Pont ebben a pillanatban pedig befordult a kis szőkesés. Odafutott elénk majd megállt.
- Sziasztok! Neh-Neharagudjatok, hogy késtem. - mondta végig lihegve az egészet. - Ugyan Nemecsek! Megvárunk tudod jól!- mondtam, majd elésétáltam és vállára helyeztem egyik kezemet. Ő pedig csak elmosolyodott. - Na induljunk, mert mire odaérünk, lemegy a nap!- mondta Csónakos és felkapta táskáják, majd követtük példáját.
Nemecsek egy nagy táskával jött el. Szegény amilyen törékeny testű, olyan nehéz neki. - Hé, Nemecsek! Add ide azt a táskát!- mondtam neki. - Hagyd csak Boka! Elbírom ezt a táskát. Ráadásul nem szeretnélek terhelni téged.- mondta a földet nézve. - Na jólvan! Add csak ide azt a táskát!- majd odanyúltam és elvezttem tőle. Ő csak kikerekedett szemekkel nézett. - Nemecsek! Ne szégyeld azt, ha valami nem megy. Szólj nekem és én szívesen segítek.- mondtam neki, majd felcsillant két szép gyöngy szeme. Várjunk... Mi ez az érzés? Nagyon fura. Mindegy. Boka, ne állj meg! Menj tovább!
Odaérve a tó mellé lapakoltunk, majd felállítottuk a két sátrat. Amikor ezekkel megvoltunk nekiálltunk horgászni. Eléggé sokat fogtunk, igaz volt aminkicsi volt és azt vissza kellett dobjuk, de van bőven vacsora. Viszont nekem elfogyott a csalim. - Mindjárt jövök, csak hozok még csalit!- Csónakos pedig csak intett. Felálltam, majd visszamentem a sátorhoz. Nagy keresések után megtaláltam a csalit. Ám amikor mentem volna vissza, valaki belémjött és rámesett. Először nemtudtam ki az, mert lefoglalt az a dolog, hogy bevágtam a fejemet. Aztán jobban kinyitottam szemeimet és a kis Nemecsekkel találtam szemben magam.
- N- Ne- Neharagudj Boka!- kért bocsánatot szégyenlősen.. Néhány percig teljesen sokkba voltam és ugyan az a fura érzés kapott el, amikor jöttünk. Ezután észbekapott, felállt és nxújtitta kezét. Megfogva kezét felálltam én is és leporoltam magam. - Tényleg neharagudj! Nem akartalak fellökni, csak Csónakos egy gilisztával riogatott...- ekkor lenézett a földre- és elszaladtam...- mondta hallkan. - Jólvan, semmi gond. Gyere, menjünk vissza.- bólintott egyet és elindultunk vissza.
A horgászást addig folytattuk, még be nem esteledett. Mikor az bekövetkezett elmentünk fürdeni egyesével. Fürdés után pedig eldöntöttük, hogy ki kivel alszik. Csónakos-Barabással és én pedig Nemecsekkel. Tüzet gyújtottunk, majd elővettük az eddig kifogott halakat. Azokat lepucoltuk, majd a tűz felé raktuk. Csendesen ülltünk egymás mellett egy ideig, majd Csóbakos elkezdett mindenféle hülyeséget magyarázni. Sokat nevettünk, felhozztunk sok régi emléket. Amikor megsültek a halak, vacsoráztunk.
- Na jólvan papuskáim! Én elmentem aludni.- mondta Csónakos. - Várj megyek én is!- mondta Barabás. - Jóéjt fiúk!- mondták egyszerre. - Jóéjt!- mondtuk egyszerre Nemecsekkel. Ezek után egy ideig néztünk egymásra, majd eszembe jutott, hogy nem is olyan messze van egy nagyobb dombféleség.
- Hé Nemecsek! Nem megyünk el arra a dombra? Mutatnék valamit.- kérdeztem. Ő csak vállat vont, majd elmososlyodtam és csuklójánál fogva elkezdtem szaladni vele. Egészen a domb tetejéig futottam vele. Ott pedig lihegve álltunk meg. - B-Boka. Mi-Miért futottunk?- kérdezte. Ekkor a háta mögé lopakodtam és kezeimet két szeme elé tettem. - Hé!- szólalt fel Nemecsek. - Ezért!- mondtam, majd elvettem szeme elől két szemem és felmutattam a csillagokra. Ő csak kikerekedett szemekkel nézett. -Wow Boka... Ez-Ez valami csodálatos.- nézte a csillagokat mosolyogva és ámulva. Oda néztem és láttam azt a szép arcát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Imádom... Egyszerűen imádom amikor jól érzi magát és mosolyog. Annyira aranyos. Én azt hiszem beleszerettem Nemecsekbe.
