(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

6. Rész: Mik ki nem derülnek.

Nemecsek szemszöge

Másnap reggel hangos ricsajra ébredtünk. Boka lassan feltápászkodott, majd kinézett a sátorból. Egy ideig még figyelt, jobbra-balra forgatta a fejét, de semmi.

-Látsz valamit Boka?- kérdeztem riadtan.
- Nem látok senkit és semmit.- mondta, majd visszajött a sátorba. Visszafeküdt mellém, majd hozzámbújt.
- Amúgy jó reggelt.- mondta, majd adott egy reggeli csókot.
-Jó reggelt.- köszöntöttem.
Hirtelen valaki elhúzta a sátor bejáratát. Gyorsan szétváltunk én felültem, Boka pedig nekem hátat fordítva az oldalán feküdt.
- Hé fiúk! Lassan kéne cuccolni. - mondta Csónakos.
- Rendben Csónakos, 1 perc és elkezdünk pakolni.- mondta Boka, majd Csónakos távozott.
Ekkor Bokával egymásra néztünk és felnevettünk.

Össze is kaptuk magunkat, majd öszeszedtüt a holmijainkat és kivittük a sátorból. Aztán a sátrat szedtük össze és reggeliztünk. Én leültem Barabás mellé, Boka pedig Csónakos mellé. A reggelinél minden jól ment ameddig Csónakos meg nem szólalt.

- Jut eszembe, nem tartoztok egy kis magyarázattal?- kérdezte Csónakos és Bokára, majd rám szegezte a tekintetét.
- Csónakos! Ne kezd!- szólalt fel Barabás.
- Dehogynem kezdem. Ha meg már láttuk akkor nem mindegy?- kérdezte.
- Na akkor mondjad csak essünk túl rajta.- mondta lehajtott szégyenkező fejjel Barabás.
- Szóval. A tegnap estéről lenne szó.- kedett bele.
- Ugyebár a felelsz vagy merszes eset után Boka elhívott beszélgetni és elmondta mit érez Nemecsek közelében. Aztán elhatározta, hogy elmondja neki. Az este folyamán nem valami könnyen tudtam aludni, amikor valamelyikőtök hangját meghallottam és gyors lépteket is mellé. Gyorsan felkeltettem Barabást és követtünk titeket. Sejtettem, hogy a dombra mentek "csillagokat nézegetni" hát, majdnem csak ebből még szerelem is lett. Ami nem baj, mert támogatunk titeket csak meglepett minket ez az egész este. Ezt megvárva vissza is indultunk és gyorsan bementünk a sátorba és azt tettetük, hogy alszunk. Ti pedig jól bevettétek. Szóval ja, mindent is tudunk rólatok és az esti szökéseitekről is.- fejezte be ezzel mondandóját drága Csónakos.
Bokára meglepetten egymásra néztünk és nem tudtunk megszólalni.
- De akkor nincs harag ugye?- kérdeztem miközben a két fiút felváltva nézte.
- Nincs Nemecsek! És nem mondjuk senkinek el. UGYE CSÓNAKOS?!?!- mondta kiemelve.
- Igen!- majd elvigyorodott.
- Köszönjük.- mondta Boka.

Aztán be is fejeztük az ebédet, majd összeszedtük sátorfánkat és elindultunk haza.
Hiszen másnap iskola volt. Nagyon nem vártam. Hiszen Bokával nem nagyon tudok, majd úgy lenni, meg ilyesmik.
Kiértünk a város utcáira és eljött a búcsu ideje. Boka rámnézett, majd letette csomagjait és két kezét széttárta. Én is leraktam a csomagjaim és két keze közé futottam, majd szorosan megöleltük egymást. Olyan volt mintha 1 évig nem látnánk egymást. Ránéztem, majd adtam neki egy csókot amit viszonzott, majd még egy kicsit megölelgetett és elengedett. Odasétáltam a csomagjaimhoz, felkaptam őket és elinidultam haza. Visszanéztem és köszöntem.

Mikor hazaértem anyukám fogadott.
- Szia Ernő!- köszönt anyukám.
- Szia anya!- köszöntem, majd leraktam a csomagjaim és megöleltem.
- Milyen volt a fiúkkal?- kérdezte.
- Egészen jó volt, nagyon sokat beszélgettünk meg ilyesmik.- mondtam kicsit zavarodottan.
- Jólvan, az a lényeg.- mondta majd mosolyogva nézett rám.

Nagyon lassan telt el az a maradék óra, de nem nagyon vártam a holnapot. Viszont abból a szempontból igen, hogy láthatom Bokát. Kár, hogy nem bújhatok hozzá, meg ilyesmi és csókolhatom meg, de szerintem ezt megoldjuk.
Lemosakodtam, majd befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom.

(Másnap reggel)

Eléggé kómás voltam. Nehezen, de kikeltem az ágyból, összekaptam magam, bekaptam pár falatot és elkezdtem rohanni, hiszen késésben voltam. Rohantam a suli felé, amikor egyszer csak belebotlottam valakibe és hátraestem.
- Oh, Nemecsek! Jól vagy?- kérdezte.
- Szia Áts! Neharagudj, csak siettem a suliba és nem vettelek észre.- mondtam szégyenkezve.
- Semmi gond.- majd felsegített a földről.
- Most megyek! Majd találkozunk még. Szia!- köszöntem el és futottam tovább.

Beérve az osztálytermünkbe megpillantottam egy helyet Barabás mellett. Ezért arra vettem az irányt és lehuppantam mellé.
- Szia Barabás!- köszőntem.
- Oh, szia Nemecsek!- köszönt.
- Na mi a helyzet?- kérdezte.
- Nem túl sok minden, az este nem aludtam valami jól szóval atom fáradt vagyok.- mondtam.
- Az nemjó. Még jó, hogy na könnyű napunk lesz.- mondta.
- Igen.- feleltem, majd a tanárúr beviharzott az ajtón ezzel kezdetét vette az óra.

Ma csak 3 osztályfőnöki óránk volt ezért csak 10:45-ig volt tanítás. Néha Bokával összeütközött a tekintetünk amitől zavarba jöttem és láttam, hogy ő csak kuncogott egyet és visszafordult.
Amikor az utolsó óráról is kicsengettek elkezdtem összekapni a cuccaimat, majd elindultam kifele.
Éppen, hogy kitettem a lábamat a suliból amikor valaki utánam kiáltott.
- Ernő!- kiabált utánam valaki, amikor hátra fordultam Boka volt az.
- Igen Boka?- kérdeztem.
- Hazakísérhetlek?- kérdezte.
- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá akkor gyere.- mondtam, majd ketten indultunk el hozám.

Hazaérve megálltunk az ajtó előtt, majd már majdnem elköszöntünk egymástól, de én ezt nem hagytam.
-Van kedved egy kicsit bejönni?- kérdeztem.
- Hát, ha nem zavarok akkor elfigadom az ajánlatot.- mondta.
- Ha zavarnál nem kérdenélek meg.-benyitottam és hangosan köszöntem. De nem jött válasz. Se anya, se apa nem volt otthon.
- Hát anyuék nincsenek itthon, de fáradj beljebb.- mondtam, majd bementünk.