(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

14. Rész: A suliudvaron

Nemecsek szemszöge

Boka hazavitt és az ágyba fektetett. Nagyon ki voltam merülve, de egy ideig még ott zokogtam és Boka vigasztalat. Aztán elaludtam.

1 óra múlva felébredtem, de Bokát sehol se láttam. Lassan felkeltem az ágyból, hogy szétnézzek. A házat teljesen átkutattam, ám senkit nem találtam. Majd amikor a konyhába tévedtem és hirtelen egy papír ütötte meg a szemem, ami az asztalon hevert. Odasétéltam, leültem, majd szétbontottam.

Szia édes!
Ha ezt olvasod, akkor nagy eséllyel a Grundon vagyok a többiekkel. A te döntésed, hogy eljössz vagy sem, de jobban örülnék, ha otthon maradnál. Nem akarom, hogy bajod essen.
Puszi: Szerelmed.

Na szép. Még itt hagy ezek után. Nem baj. Elmegyek. Nem tarthat itthon.

Ezután összekaptam magam, majd az akasztótól lekaptam a kulcsot. Az ajtót bezártam, majd elindultam a Grund fele. Igaz oda fele út 1-szer-2-szer megszédültem, de nem igazán zavart.

Odaérve benyitottam a kapun és be is csuktam magam után. Mikor megfordultam mindenki engem nézett, főleg Boka. Ő inkább egy szúrós tekintetet küldött, amiből tudtam, hogy nem igazán tetszett neki, hogy eljöttem. Egy szót nem szólva a gyűlés helyére siettem, majd helyet foglaltam Barabás mellett és drága párom folytatta mondandóját.

Miután Boka befejezte sajátos kis mondókáját és mindenki értett mindent. A csapat feloszlott és mindenki ment a dolgára, de ekkor Hektor jelent meg a kis pajtásom, akivel játszani kezdtem. Ezért Boka és én még ott időztünk egy kicsit. Miután ez megvolt elindultunk haza. A kaput jól becsuktuk, hogy senki ne tudjon bemenni és egyebek. Haza fele uton Boka meg se szólalt. Szerintem most haragszik rám, de mindjárt kiderül.

- Ömm... drágám?- kérdeztem enyhén félve.
- Igen?- kérdezett vissza.
- Haragszol amiatt, hogy nem maradtam otthon?- kérdztem.
- Nos, őszintén bevalva igen. Ernő, tudod hogy milyen veszélyes neked egyedül mostanság mászkálni? Bármi történhet! Felfogtad?- kérdezte féltő és kicsit magasabb hangon, amitől kicsit megrezzentem..
- Igen, tudom.-feleltem szégyenlős hangon.
- Erni, édes. Tudod, hogy nagyon féltelek és szeretlek. Te egy csodás fiú vagy és én nem szeretnélek elveszíteni semmilyem okból.- mondta, majd kezét összefonta az enyémmel. Ekkor csak elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szeretlek.- mondtam.
- Én is te kis szeleburdi.- mondta.

Pár perc múlva, már Bokáéknál is voltunk. Amikor benyitottunk Boka anyukája is már itthon volt, aki tárt karokkal várt minket. Asztalhoz ültetett minket, mert a vacsora már készen volt. Vacsora után elmentem fürdeni, majd bementem Boka szobájába. Felöltöztem, majd befeküdtem az ágyba. Csodálkozom, hogy Boka nem kérdezett még rá arra, hogy ki csinált fel. Vagy lehet már van egy selytése.
Ekkor Boka belépett az ajtón. Én a fal fele fordultam és úgy pihentem tovább.

Boka miután felöltözött leült mellém az ágy mellé és az oldalamat kezdte elsimogatni. Ekkor feléfordultam, majd olyan semmilyen tekintettel néztem a padlót. A szemem sarkából láttam, hogy páromnak nem tetszik az, hogy nem nézek rá.

- Erni. Nem akarom felhánytorgatni, de...- kezdett bele, de helyette folytattam.
- De ki tette velem az egészet?- fejeztem be kérdését.
- Igen.- felelte.
- Tudod, most az egyszer az Áts nem csinált semmit. Csak..., az 1-gyel felettünk járó Levente gyerek.- mondtam.
- Ch, hát ezt nem hiszem el. Fhuu, ezt még nagyon megbánja az a senkiházi. Szétverem a gyeteket.- mondta Boka teljesen felháborodva.
- Boka egy picit nyugodj le. Figyelj legalább nekem veled volt először, nem pedig azzal az anyám kínjával.- mondtam "nyugtatás képp"?
- Még jó hogy, csak azt is reggel csináltuk szóval biztos kivagy fárdava így ezek után.- mondta, miközben a láttam, hogy jár az agya.
- Hé cukiságom.- mondtam, majd rámnézett.
- Minden rendben van. Nincs bajom. És tudod, hogy szeretlek. De nagyon nagyon.- mondtam és adtam egy csókot neki, aztán szorosan átöleltem.

Ezke után Boka befeküdt mellém, majd szorosan átkarolt. Éreztem, hogy ölelése szorosabb, mint máskor. Ezzel jelezte, hogy senki másé nem lehetek, csakis az övé. Aztán így is aludtunk el. De akkor és abban a pillanatban jól esett.

Másnap reggel gyorsan összekaptuk magunkkat, mert megint késésbe voltunk, de most nem azért, csak elaludtunk. Rohantunk, mint a bolondok és csöngetéskor léptünk be az iskola kapuján. De nem álltunk meg, hanem futottunk tovább egészen a teremig. Nagynehezen beestünk, majd csak kikerekedett szemekkel néztek ránk úgy, mint tegnap. Mi pedig csak lassan a helyünkre kullogtunk és el is foglaltuk helyünket, majd a tanárúr be is jött.

Amikor megszólalta csengő, osztályok nagy része rohangált jobbra-balra, mint pók a falon. Én is megindultam Bokával együtt kifele. Aztán eszembe jutott, hogy Barabással óra közben lebeszltem, hogy szünetben 4 szemközt beszélünk egymással. Boka felékaptam fejem majd belekezdtem mondandómba.

- Boka, most jutott az eszembe, hogy Barabás szeretne velem valamitől beszélni. Nemgond, ha most elmegyek?- kérdeztem.
- Á, dehogy! Nekem is van egy kis elintézni valóm úgyhogy majd találkozunk!- mondta és elindult a másik irányba.

Ezután kimentem az udvarra, hogy beszéljek Barabással. Miközben beszélgettünk láttam, hogy diákok nagy része a suli udvarán egy pontban gyült össze. Nem igazán értettük mi folyik ott ezért odamerészkedtünk. De a látvány amit kaptam, attól teljesen sírbafakadtam.