(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

17 Rész: Rémálom

Nemecsek szemszöge

Mikor vége lett az összes tanításnak éppen a kapu fele tartottunk, amikor megláttuk az ott támaszkodó Áts Ferit, dobálva egy almát a kezébe. Bokára egymásra néztünk, majd tovább indultunk. Amikir a kapuhoz értünk és akkor le is szólított minket.

-Hé fiúk!- kiáltott oda nekünk. Oda kaptuk mind a ketten a fejünket, majd megálltunk.
- Mit szeretnél Feri?- kiáltott oda Boka.
- Ma fogom küldeni a követet, várjátok őket zeretettel.- mondta, majd sarkon fordult és elment.
-Ez remek. Úgy is máma összehívtama fiúkat. Akkor várjuk őket szeretettel.- mondta Boka és egy hosszasabb csókba hívott.

Aztán elindultunk hozzám haza, mert a szüleim ma értek haza a kirándulásból. És mentünk közölni egy pár újdonságot. Mikor az ajtó előtt álltunk, éppen kopogni akartam, de a kezem az utolsó pillanatban megállt.

-Jól vagy életem?- kérdezte Boka.
- Tudod én csak félek, hogy mit fognak hozzászólni...- mondtam halkan és lehangolt hangnemen.
- Figyelj, bármit is mondanak vagy tesznek, én itt leszek és meg védelek. Ne félj szerelmem. Minden rendben.- ekkor a homlokomról elsöpörte szőke hajtincseim és oda adott egy puszit.

Bátorságomat összeszedve, nagynehezen, de bekopogtam az ajtón. Ekkor egy mondat hangzott el, amit édesanyám kiabál: "Egy pillanat!". Ez az egy pillanat, tényleg egy pillanat volt. Amikor kinyitotta az ajtót nagyon megörült nekem.

- Ó, drága kisfiam! De jó téged újra látni.- mondta, majd jó szorosan átölelt engem.
- Szia anya! Én is örülök neked!- mondtam, majd eleresztett szoros öleléséből.
- Na és ki ez a fiatal ember itt melletted.- kérdezte.
- Jónapot! A nevem Boka, Boka János!- mutatkozott be kedves párom anyukámnak.
- Szervusz János! Én Ernő anyukája vagyok!- mutatkozott be. (Sajnálom, nem tudom a rendes nevét :( )
-Gyertek beljebb, apád biztos örülni fog.- mondta, majd beljebb is kerültünk a házba.

Levettük cipőinket, majd a nappaliba vettük az irányt, ahol apám ücsörgött a székben és újságit olvasott. Bekopogtam az ajtófélfán, majd a kezeit lentebb eresztette és kinézett az újság mögül. Elmosolyodott, majd felállt és odajött hozzánk.

- Szervusz fiam! Örülök, hogy itt vagy!- mondta, majd ö is adott egy rövidke ölelét.
- Szia apa! Én is örülök, hogy itt vagy! Szeretnék bemutatni valakit, ő itt osztálytársam és egyben barátom.- néztem rá életem értelmére.
- Jónapot! A neveme Boka János!- mutatkozott be és ráztak kezet apámmal.
- Üdvözöllek nálunk!- mondta apukám.
- Köszönöm.

Aztán még váltottunk egy pár szót, majd anyumám szól, hogy kész a sütemény, amit kédzített és úgy éreztem itt az alkalom, hogy elmondjuk nekik mi van János és én köztem. Mikor kiértünk a konyhába és mindenki kényelmesen elfoglalta a helyét kezdtem volna neki a mondandómnak, de inkább megvártam még anya felvágja a süteményt és utána kezdtem bele. És ebből a következő lett.

- Öm, még mielőtt belekezdenénk a süteménybe, szeretnénk nektek elmondani valamit...- mondtam majd Bokára néztem és az asztal tetején összekulcsoltuk kezeinket.
- Tudjátok... Amíg  nem voltatok itthon, azalatt Jani és én összejöttünk- és éppen, hogy akartam folytatni a mondandóm apám az asztalra vágott egy jó nagyot.

Boka és én teljesen megszeppentünk, még anyám is rémült szemekkel nézett... Viszont apám szemeiben lángolt a düh és az elégedetlenség, már már fortyogott az agyvize és nagyon kiakadt úgyhogy elkezdett kiabálni velem.

- HOGY KÉPZELTED EZT?!?- kérdezte ordítva.
- TE MÁR NEM VAGY AZ ÉN FIAM TÖBBET, TAKARODJ A HÁZAMBÓL ÉS SOHA TÖBBET NE LÁSSALAK.- mondta, majd ekkor könnyekben törtem ki.
- Na de uram, nem dobhatja ki Ernőt.
- Te csak ne szólj bele! Takarodjatok innen, MOST!- ekkor anyám könyörgött apámnak, hogy ne küldjön el itthonról, de hiába.

Felkaptuk cipőinket és egyenesen elindultunk Bokáékhoz. Odafele végig sírtam Bokának az utat aki menet közben vigasztalt sikertelenül. Mikor odaértünk Boka anyukája tárt karokkal fogadott minket, mikor meglátta kisírt szemeim, amikből még elejtettem jó néhány könycseppet, azonnal leültetett minket a nappaliba és megkérdezte mi történt, mi pedig töviről hegyire elmeséltük, hogy mi is történt velünk nálunk. Boka anyja nagyon mérges volt apámra amíért így viselkedett, de mind a kettőnket nagyon szorosan átölelt másodperceken keresztül. Aztán magunkra hagyott benünket, nem zavarva a szerelmi életünket. Felajánlották, hogyha már otthon látni sem akarnak nyugodtan költözzek oda. Természetesen elfogadtam az ajánlatot, de a cuccaimért muszály voltam elmenni. Apám rám se hederített, de édesanyám szorosan átölelgetett mielőtt elmentem és fájdalmas búcsút vettünk. Nagyon rossz volt ott hagynom édesanyám, de ez lett a sorsom... Boka a mai találkát a fiúkkal lemondtatta.

{Time skip}

Megvacsoráztunk, majd elmentünk Boka szobájába és még kicsit fent maradtunk beszelélgetni. Aztán elnyomott minket az álom.

————————————————————————
Sziasztook! Sajnálom, hogy már régen nem volt rész és mindenkinek nagyon utólag Boldog Kaácsonyt és szerencsével gazdag Új Évet! Sok puszii😘