Boka szemszöge
Mikor beléptem körülnéztem és Ernőéknek egész otthonos otthonuk van. Kedvelem. Levettük a cipőinket és beljebb mentünk.
-Nyugadtan ragd le a székre a táskádat.- mondta Ernő.
- Rendben.- mondtam és úgy is tettem. Ernő a táskáját az ágya mellé rakta le, majd azzal a lendülettel elterült az ágyon és lehunyta szemeit. Én követtem a példáját, de én finoman leültem az ágy szélére, majd kicsit megigazítottam a kis szőke tincseit és végigsimítottam kis arcán. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Ekkor kinyitotta szemeit és elmosolyodott.
- Boka?-kérdezett.
- Igen Erni?- néztem értetlenül.
- Nem fekszel ide mellém?- kérdezte.
- Ha nemgond akkor szívesen odafekszek.- mondtam és szorított nekem egy kis helyet az ágyon. Én pedig mellé feküdtem és átkaroltam.
- Szerinted mikor mondjuk el a többieknek?- kérdezte.
- Amikor te szeretnéd.- mondtam, majd egy apró puszit nyomtam a homlokára.
- De én nemtudom az mikor lesz...- mondta a végét az orra alatt halkan.
- Majd eljön az ideje, nem kell elkapkodni ezt.- mondtam, majd láttam rajta, hogy a hangulata nem a legszebb, úgyhogy elkezdtem csikizni, hogy eltereljem a gondolatait és be is jött.
- Bokah Jánosh!!! Elégh, máhr na-nagyon fájhh!- mondta szakadva a nevetéstől.
- Mert, ha nem mit csinálsz?- kérdeztem nevetve. Ekkor Erni vett egy nagy lendületet és így én voltam alul, ő pedig felül és teljesen felcserélődtek a szerepek.
Erni a hasam alján ült és csikizet. Na jó, bevallom. Ez tényleg nem valami jó érzés.
Egy ideig ezt csinálta, aztán abbahagyta. Mély levőket vettünk, mert mind a ketten elfáradtunk. Erni lefeküdt a hasamra és halkan szuszogott. Jobb kezemmel a fejét simogattam, a bal kezemet pedig csak a hátára helyeztem. És így voltunk jó sokáig, hisz egyszer csak azt éreztem, hogy a heves szuszogásból, nyugodta szuszogás lett és mikor ránéztem az arcára láttam, hogy elaludt. Egyem meg olyan édesen alszik. Adtam egy puszit a fejére, majd eldöntöttem, hogy én is alszok.
(3 órával később)
Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki a hajamat igazgatja vagy piszkálja. Kinyitottam két szemem és Erni arcát láttam meg.
- Szia te álomszuszék!-köszöntött.
- Neked is szia Erni!- mosolyogtam.
- Mennyi az idő?- kérdeztem. Ekkor rápillantott a mögötte lévő faliórára.
- 16:45 van.- állapította meg.
- Nem megyünk el valamerre?- kérdeztem.
- Felőlem.- mondta vállat rántva, majd elindultunk az előtérbe, felhúztuk a cipőinket, majd mikor becsukta az ajtót kezét az én kezemmel fontam össze és indultunk el a helyi parkba.
Ott és annak környéke fele, már elengedtük egymás kezét, nehogy valaki ismerős lásson meg bennünket. Az lett volna még a szép.
Olyan nehezen bírtam ki, hogy ne öleljem meg vagy fogjam meg a kezét vagy csókoljam meg. Nagyon nehéz volt. Leültünk egy padra és beszélgettünk.
- Boka. A szüleinknek mikor mondjuk el ezt az egészet?- kérdezte bátortalan hangon.
- Nemtudom Erni. Elkéne, de tudom, hogy te is félsz meg én is. Viszont még most frissen kéne ezt elmondani nekik, mert lehet kédőbb ebből baj lesz.- mondtam.
- Mitszólnál, ha ma átmennénk hozzád és úgy beszélnénk ez meg?- kérdezte.
- Szerinted jó ötlet?- kérdeztem.
- Hát szerintem igen.- bátortalan hangja után finoman összeborzoltam szőke haját.
- Akkor gyere, menjünk!- mondtam, majd felkeltem a padról.
- M-Most!?- nézett értetlenül.
- Igen, gyere!- majd elindultunk a mi utcánk fele.
Odaérve az ajtónk elé, mind a ketten nagyon feszültek voltunk. Benyitottam, majd hangosan köszöntem.
- Sziasztook!- kiabáltam enyhén hangosan.
Erni félve lépett beljebb a házba látszitt rajta, hogy nem kicsit ideges szegény.
- Szia Jani!- köszönt anyukám.
- J-Jónapot!- köszönt Erni.
- Oh, szia! Veled még nem találkoztam. Mi a neved?- kérdezte anyukám.
- A nevem Ernő, Nemecsek Ernő!- mutatkozott be szőkeségem.
- Szervussz Ernő! Nyugodtan tegezz csak, ha szeretnél. Én Jani anyukája vagyok Mária. Üljetek le, mindjárt lesz egy kis finomság.- mondta boldogan.
Én és Erni helyetfoglaktunk az asztalnál. Mielőtt én helyet foglaltam volna kihúrtam Erninek a széket, majd láttam elvigyorodni udvariasságim miatt és el is foglaltuk helyünket.
Miután a finomság kész lett és el is fogyasztottuk elérkezett a mi időnk.
- Anya. Tudnánk beszélni?- kérdeztem.
- Persze, mondjad csak.- mondta, majd le ült velem és Ernivel szemben.
- Van itt egy két dolog, amit el szeretnénk mondani...- mondtam, majd láttam, hogy anyukám nagyon furán nézett ránk, én pedig Ernire szegeztem tekintetem, majd mutattam, hogy kérem a kezét és összekulcsolva az asztalra helyeztem kezünket.
- Anya, én és Ernő együtt vagyunk! És nem érdekel mit gondolsz! Én vele maradok!- mondtam elég határozott hangon.
Anyukám kikerekedett szemekkel nézett először, aztán az a tekintet lágy lett.
- És mióta vagytok együtt?- kérdezte.
- Tegnap óta.- mondtam.
- ÚR ISTENEM! A FIAMNAK VAN PÁRJA!!!- ekkor anyukém örömében elkezdett ujjongani.
Ernivel néztünk egymásra értetlenül, de örülve.
- Örülök, hogy ilyen hamar elmondtátok nekem fiúk. És fiúk. Egy valamít ígérjetek meg nekem.- kezdett bele.
- Igen?- kérdezett Erni.
- Ígérjétek meg. Bármi legyen, akármi, véditek és bíztatjátok egymást.- mondta.
- Ígérjük!- mondtam.
1-2 órát még Erni nálunk volt aztán haza ment.
