(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

18. Rész: Laza napok egyike

Boka szemszöge

Másnap reggel

Reggel kicsit előbb keltem, mint Nemecsek, de el se mozdultam mellőle. Olyan kis békésen aludt mellettem, mint Szundi a Hófehérkéből. Nem is tudom, hogyan jutott eszembe ez a hasonlat. Érdekes, de mindegy is. Oldalamra fordultam, hogy jobban lássam arcát, és kezemmel megtámasztva fejem merültem bele csinos kis ártatlan arcába, majd a kis szőke tincseivel kezdtem el játszani. Egyszer csak elkezdett nyugtalanul mocorogni jobbra-balra és nem értettem miért, majd egyszer csak hirtelen felült és kikerkedett szemekkel rám nézett és mély levegőket vett. Én se cselekedtem másképp. Ezt az egészet nem felfogva Erni a nyakamba ugrott és a lehető legszorosabban átölelt.

- Hé, hé, kicsim. Minden rendben?- kérdeztem átölelve. Viszont ő egy szót sem szólt csak ölelt tovább.
- Erniii. Minden rendben?- kérdeztem másodjára, de hiába. Választ megint csak nem kaptam.
- Ernő, jól vagy?- választ nem kaptam, de hallottam, hogy elkezdett szipogni. Biztosan rosszat álmodhatott szegénykém. Eltoltam magamtól és a szemét törölgette.
- Rosszat álmodtál életem?- kérdeztem tőle, 'mire ő csak bólogatott "igen"-t jelezve.
- És elszeretnéd mondani, hogy mi volt az álmodban?- kérdzetem, mire megszólalt, hogy:
- Nem, neharagudj.
- Dehogy haragszom, rád soha nem tudnék.- mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit a fejére, csak hogy tudja itt biztos, hogy semmi baja nem eshet.

Hála az égnek a hétvége jön. Nincs suli. Nincs feszkó. Nincsenek más palik, csak ő és én. Na meg persze anyukám aki a ház körül tevékenykedik. Arra gondoltam, hogy Ernit meglephetném valamivel. Csak nem igazán tudom, hogy mivel... Á, megvan. Elviszem oda, ahol összejöttünk, és este elmegyünk oda.

Miután mindenki megreggelizett, anyumnak felvázoltam a terve és segített Erni lefoglalásában. Azt adtuk be neki, hogy valahova el kell menjek segíteni egyik rokonunknak és csak nagyon későn érek haza. Erni ezt elhitte, majd búcsút véve, bekopogtattam Gerébhez és Csónakoshoz, hogy  segítsenek kicsit a dologban és hogy estére biztosan kész legyünk. Vittünk oda egy kis díszletet, egy kis asztalt meg két széket és gyertyákat. A fiúk sokat segítettek és pont 18:37 percre készen voltunk. A fiúknak megköszöntem a segítséget, majd mindenki hazament. Miután hazértem anyukám és Erni beszélgettek. Nagyon örülök, hogy így kijönnek egymással, de sajna meg kellett szakítanom beszélgetésüket.

- Hé Erni!- mondtam, majd felék kapta tekintetét.
- Igen Boka?- kérdezett vissza.
- Gyere velem. Van egy kis mutatnivalóm. Öltözz fel.- mondtam, majd se szó, se eszéd nélkül felhuppant és elszaladt felkapni valami ruhát. Miután felöltözött elindultunk arra a helyre ahol összejöttünk.
-Boka, miért hozztál minket...-ekkor kikerekedett szemekkel és egy meglepődöt sóhajjal fejetze be, befejezetlen kérdését.
- Te jó ég, Boka. Ez, ez gyönyörű!- csillantak fel kis szemei a sötétben.
- Hát, a fiúkkal mindent megtettünk, hogy a legszebb legyen.- mondtam örülve, hogy tetszik neki a látvány.

Ja, és el is felejtettem mesélni nektek. Egy pár nappal ezelőtt anyukámat megkértem, hogy segítsen választani egy kis apróságot és egy arany karkötőre jutott a választásunk. Nagyon remélem, hogy örülni és tetszeni fog neki.

- Jajj, majd nem el is felejtettem...- kaptam hirtelen eszemhez és a zsebembe kezdtem el kotorkászni. Láttam szemem sarkából, hogy nagyon kíváncsian várta, hogy miz veszek elő apró zsebemből.
- Tessék, ez itt a tiéd, remélem tetszik.- mondtam majd kezébe adtam az apróságot. Mikor kinyitottam a sötétben megcsillantak apró szemei és fejét két kezébe temette. Aztán amikor felnézett rám szemei könnyben úsztak a boldogságtól és csupa vigyor volt.
- Te jó ég, szivem! Ez valami csodálatos! Köszönöm!- mondta, majd a nyakamba ugrott, de úgy, hogy mind a ketten felborultunk. Miután felültünk rákapcsoltam a holdfényben tündöklő karkötőt hosszas csókokba kezdtünk.

Aztán már olyan este 8 körül járhatott az idő, mikor elhatároztuk, hogy hazamegyünk és alszunk egyet. Mikor hazaértünk anyukám már aludt, ezért csendesen elmentünk közösen fürödni, majd aludni, ahol Erni szorosan hozzámbújt, mintha félne valamitől vagy valakitől...

Másnap reggel

Nyugodtan aludtam addig a pillanatig, amíg nem hallottam egy hangos padló megreccsenését. Ekkor gyorsan kinyitottam a szemeim és Ernit kezdtem keresni, mert nem feküdt mellettem. Hátra pillantottam és megláttam szerelmem, aki az ajtó fele settenkedett.

- Hová mész ilyen korán édesem?- kérdeztem tőle suttogva.
- Hát, tudod-kezdett bele- arra ébredtem, hogy éhes vagyok, gondolkodtam, hogy kimenjek-e enni vagy se, aztán arra jutottam hogy kimegyek enni.- mondta el a rövid megmagyarázás ellenére.
- Rendben, de várj meg, én is megyek.- mondtam, majd kihuppantam az ágyból.

Lassan, óvatosan, lehetőleg csendesen kiosontunk a konyhába és jó ízűen falatozgattunk a vajas kalácsból. Aztán visszamentünk és befeküdtünk vissza az ágyba, de egyikünk szemére sem jött álom.