1. Rész: Azt hiszem beleszerettem.

268 15 7
                                    

{Boka szemszöge}
Nyár közepe van, a többiekkel éppen horgászni készültünk a kis erdő közepén lévő kis tóhoz. Nagyjából, de összepakolva elindultam, a megbeszélt találkozó helyhez. Elkezdtem szedni a lábaim, mert már nagyon késésbe voltam. A sarkon befordulva láttam is őket, majd odaszaladtam.

- Sziasztok!- köszöntem.
- Áh, szeva papuskám!- köszönt Csónakos, majd finoman átkarolt a vállam felett.
- Hát a Nemecsek merre van?- kérdeztem.
- Ő rá mindig várni kell. Tudod aztat te is!- mondta Barabás. Pont ebben a pillanatban pedig befordult a kis szőkesés. Odafutott elénk majd megállt.

- Sziasztok! Neh-Neharagudjatok, hogy késtem. - mondta végig lihegve az egészet.
- Ugyan Nemecsek! Megvárunk tudod jól!- mondtam, majd elésétáltam és vállára helyeztem egyik kezemet. Ő pedig csak elmosolyodott.
- Na induljunk, mert mire odaérünk, lemegy a nap!- mondta Csónakos és felkapta táskáják, majd követtük példáját.

Nemecsek egy nagy táskával jött el. Szegény amilyen törékeny testű, olyan nehéz neki.
- Hé, Nemecsek! Add ide azt a táskát!- mondtam neki.
- Hagyd csak Boka! Elbírom ezt a táskát. Ráadásul nem szeretnélek terhelni téged.- mondta a földet nézve.
- Na jólvan! Add csak ide azt a táskát!- majd odanyúltam és elvezttem tőle. Ő csak kikerekedett szemekkel nézett.
- Nemecsek! Ne szégyeld azt, ha valami nem megy. Szólj nekem és én szívesen segítek.- mondtam neki, majd felcsillant két szép gyöngy szeme.
Várjunk... Mi ez az érzés? Nagyon fura. Mindegy. Boka, ne állj meg! Menj tovább!

Odaérve a tó mellé lapakoltunk, majd felállítottuk a két sátrat. Amikor ezekkel megvoltunk nekiálltunk horgászni. Eléggé sokat fogtunk, igaz volt aminkicsi volt és azt vissza kellett dobjuk, de van bőven vacsora. Viszont nekem elfogyott a csalim.
- Mindjárt jövök, csak hozok még csalit!- Csónakos pedig csak intett. Felálltam, majd visszamentem a sátorhoz. Nagy keresések után megtaláltam a csalit. Ám amikor mentem volna vissza, valaki belémjött és rámesett. Először nemtudtam ki az, mert lefoglalt az a dolog, hogy bevágtam a fejemet. Aztán jobban kinyitottam szemeimet és a kis Nemecsekkel találtam szemben magam.

- N- Ne- Neharagudj Boka!- kért bocsánatot szégyenlősen.. Néhány percig teljesen sokkba voltam és ugyan az a fura érzés kapott el, amikor jöttünk. Ezután észbekapott, felállt és nxújtitta kezét. Megfogva kezét felálltam én is és leporoltam magam.
- Tényleg neharagudj! Nem akartalak fellökni, csak Csónakos egy gilisztával riogatott...- ekkor lenézett a földre- és elszaladtam...- mondta hallkan.
- Jólvan, semmi gond. Gyere, menjünk vissza.- bólintott egyet és elindultunk vissza.

A horgászást addig folytattuk, még be nem esteledett. Mikor az bekövetkezett elmentünk fürdeni egyesével. Fürdés után pedig eldöntöttük, hogy ki kivel alszik.
Csónakos-Barabással és én pedig Nemecsekkel. 
Tüzet gyújtottunk, majd elővettük az eddig kifogott halakat. Azokat lepucoltuk, majd a tűz felé raktuk. Csendesen ülltünk egymás mellett egy ideig, majd Csóbakos elkezdett mindenféle hülyeséget magyarázni. Sokat nevettünk, felhozztunk sok régi emléket. Amikor megsültek a halak, vacsoráztunk.

- Na jólvan papuskáim! Én elmentem aludni.- mondta Csónakos.
- Várj megyek én is!- mondta Barabás.
- Jóéjt fiúk!- mondták egyszerre.
- Jóéjt!- mondtuk egyszerre Nemecsekkel.
Ezek után egy ideig néztünk egymásra, majd eszembe jutott, hogy nem is olyan messze van egy nagyobb dombféleség.

- Hé Nemecsek! Nem megyünk el arra a dombra? Mutatnék valamit.- kérdeztem. Ő csak vállat vont, majd elmososlyodtam és csuklójánál fogva elkezdtem szaladni vele. Egészen a domb tetejéig futottam vele. Ott pedig lihegve álltunk meg.
- B-Boka. Mi-Miért futottunk?- kérdezte. Ekkor a háta mögé lopakodtam és kezeimet két szeme elé tettem.
- Hé!- szólalt fel Nemecsek.
- Ezért!- mondtam, majd elvettem szeme elől két szemem és felmutattam a csillagokra.
Ő csak kikerekedett szemekkel nézett.
-Wow Boka... Ez-Ez valami csodálatos.- nézte a csillagokat mosolyogva és ámulva. Oda néztem és láttam azt a szép arcát...

 Oda néztem és láttam azt a szép arcát

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.

Imádom... Egyszerűen imádom amikor jól érzi magát és mosolyog. Annyira aranyos. Én azt hiszem beleszerettem Nemecsekbe.

(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted! Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora