(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

2. Rész: Egy kis csavar.

{Nemecsek szemszöge}

Ez valami káprázatos. Örülök, hogy Boka elhozott ide. Olyan szépek innen a csillagok. De a legszebb még is csak egy valaki. Ő pedig a legszebb csillag az összes közül. És az a csillag éppen itt áll melletem.
- Nagyon köszönöm, hogy elhoztál ide. Ez tényleg valami csodás!- mondtam végig mosolyogva.
- Igazán nincs mit!- mondta Boka aki végig mosolyogva nézett rám. Annyira jól néz ki, hogy nemtudom levenni róla a szemem. Annyira ámulatba ejtő, hogy elvesztem az eszemet. Voltak pillanataim amikor elhatároztam, hogy elmondom neki az érzéseimet, de aztán meggondoltam magamat, mert lehet, hogy még a barátságunknak is annyi lenne.
Erről a kis titokról, pedig egyedül egy ember tud az is Barabás. Ő elfogadott, de mondta, hogy akkor is marad a homosexualitásnál és ezt tiszteletbe is tartom.

Visszacsöppenve a jelenbe lefeküdtem a dombra és az eget szemléltem. Boka ugyan így tett. Ott feküdtünk szótlanuk egymás mellett. Ez volt kb 3-4 percen keresztül.
- Öhm... Nemecsek?- kérdezet, majd óvatosan felült.
- Igen Boka?- kérdeztem vissza és követtem példáját.
- Lehet csak megbolondultam, vagy nemtudom, de te nem érzed magad kicsit furán?- kérdezte. Én csak ránéztem, de nem értettem mire akart kilyukadni.
- Mégis mire gondolsz?- kérdeztem.
- Ez kicsit bonyolult elmagyarázni szóval... Mindegy, hagyjuk.- mondta.
- Ha te mondod. Viszont lassan vissza kéne már menni nem?- kérdeztem.
- Ahogy te gondolod.- felelte.
- De én ezt csak kérdeztem, ha nem akarsz visszamenni, akkor még maradhatunk.- mondtam.
- Mondom nekem mindegy!- jelentette ki Boka!
- De akkor döntsd el mi legyen!- mondtam neki!
- Nemecsek! Mondtam, hogy nekem mindegy!- mondta Boka nevetve. Ezt még 2 percig ment, amikor Boka elkezdett velem birkózni, a vitát ezzel az egésszel lezárva.

5 percen kereztül jobbra balra gurultunk, estünk és lökdöstük egymást. Egyszer csak Boka felém kerekedett és két kezemet a fejem mellé nyomta. Ekkor tudtam, hogy ő győzőtt, majd a szemébe néztem. Amit kiszúrtam, hogy Boka nagyon mélyen a szememet nézzte, de nem csak ő tett így. Én is így tettem. A szellő kellemesen fújdogállt. Olyan kellemesen, hogy Boka haját össze is kócolta.

Pár percig még így voltunk. De a szél az arcába fújt egy levelet és észhez tért, aztán Boka megköszürölte a torkát, majd lemászott rólam.
- Bocsánat, szerintem jobb lenne, ha mostmár vissza mennénk.- mondta.
- Sz-Szerintem is.- mondtam, majd csendben visszamentünk a sátrakhoz. Boka viszont hozzám se szólt azóta mióta elindultunk a bombról. Nagyon kínos volt a csend. Miután bementünk a sátorba magára húzta a takarót.
- Jóéjt Nemecsek!- mondta.
- Jóéjt Boka!- feleltem.

Másnap reggel teljesen kómásan keltem fel, de nem is magamtól. Barabás keltett fel.
- Ernő! Ernő, ébredj!- keltegetett Barabás hallkan, miközben rázogatott.
- Mi az Barabás? És miért a keresztnevemen szólítottál? Tudod, hogy nem nagyon szeretem...- mondtam.
- Pont azért, mert nem szereted. Na de, van egy kis beszédem veled. Öltözz fel és gyere ki hozzám. HALLKAN!- mondta.
- Még is mennyi az idő?- kérdeztem.
- 6:47 perc.- montda, majd azzal a lendülettel ki is ment. Nem tudtam mit szeretne, de gyorsan összekaptam magam és elmentem megkeresni Barabást, akit egyből megtaláltam.
- Na itt vagyok! Beszélhetünk!- mondtam suttogva.
- Remek, gyere csak velem.- mondta, majd a csuklómat fogva elindultunk az erdőbe bentebb.

Kb 5 percig sétálhattunk befele és a sátraktól picit messzebb is voltunk. Aztán megálltunk és Barabás szembe fordúlt velem. Nagyon szúrós szemekkel nézett és kezdtem félni kicsit, hogy mit akar.
- Hol voltál tegnap este?- kérdezte.
-Hát izé... Tudod, Boka elvitt egy domb tetejére csillagokat nézni.- mondtam.
- Gondoltam, hogy elmentetek valahova, mert egyíkőtök se volt a sátorba.- mondta elmosolyodva.
- De akkor minek kérdezed, ha tudtad?- kérdeztem.
- Csak biztosra akartam menni, hogy tényleg így volt vagy álmodtam.- mondtam vigyorogva.
Én meg csak nevettem egyet, majd elindultunk vissza a sátrakhoz.