(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

23. Rész: Élet vagy halál?

Nemecsek szemszöge

Engem lelkileg tönkre tett ez az utolsó paraszt. Számomra nincs nagyobb büntetés annál, hogy ne lássam, ne legyek vele és ne érintkezzek Janival... most kezdődnek életem legrosszabb percei. Miután Janival beszéltem az udvarra siettem Dezsőhöz lesütött könnyes szemekkel.

- Áh, szervusz drágám! Hogy vagy?- kérdezte, mintha minden oké volna.
- Drágám?- kérdeztem vissza meglepetten.
- Igen.- majd adott egy puszit a számra. Ezt egy dolgot viszont nem akartam...

{Time skip: délután}

Gerébnek és nekem elváltak útjaink. Ő haza ment én meg Bokáékhoz, hogy elhozzam a cuccaim, ám amikor a tsebembe nyúltam egy kis papirosba ütköztem, amin az állt:

Délután gyere el hozzátok, én itt leszek és a cuccaid is!
U.i.: Szeretlek, életed értelme. Jani.

Ekkor rohanva elindultam hozzánk. Odaérve bekopogtam és Jani nyitott ajtót azonnal.

- Szia drágám!
- Hello életem!- köszöntem vissza, majd a házba siettem.
- Szia Ernő!- köszön anyukám, majd tárt karokkal szaladt felém és megöleltük egymást.
- Várjunk, apa hol van?- kérdeztem rá.
- Itt vagyok fiam! Nyugi, már mindent megbeszéltünk! Na gyere ide!!!- mondta, majd szorosan megölelt. Mintha teljesen kicserélték volna.
- És amúgy pontosan miért is vagyunk itt?- kérdeztem mindenkire egy értelmetlen arckifejezést vetítve.
- Szivem, tudod- kezdett bele -Én a Geréb póstaládájába tettem egy üzenetet, ami azt írja, hogy:

Ha jót akarsz, ma eljössz Ernőék házához és mindent megbeszélünk 6 szem között!

Én ledöbbenve és kikerekedett szemekkel néztem Bokára. Itt már tudtam, hogy ma mindenkinek fájnifog minden is... Aztán egyszer csak az ajtón kopogtak. Boka a szája elé tette mutató ujját, jelezve, hogy maradjunk csendben. Jani odasettenkedett és lassan kinyitotta az ajtót egy résnyire.

- Nemecsek! Magyarázatot kérek. Ki írta ezt a levelet?- ekkor Boka fogta és kinyitotta nagyra az ajtót, majd Geréb szemeibe erősen belenézett és mondta.
- Hát én, ki más?- kérdezett rá Jani.
- Boka?- nézett elsápadt arcal és én lassan Boka mögé lépegettem, majd kikukucskáltam háta mögül. Geréb vett egy mély levegőt, majd csak annyit mondott, hogy:
- Ez ma még fájni fog Ernő!- mondta, majd sarkon fordult és elment. Én csak behunytam a szemem és amikor kinyitottam ránéztem az órára, ami 13:34-et mutatot.
- Boka, én félek.- mondtam remegve.
- Nem kell félned, vigyázok rád! Tudod, ahogyan eddig is.- mondta, majd egy puszit adott a számra.

Percek múlva elindultunk a grundra, meglepettségemre Ferivel is találkoztam. Boka felvázolta a tervet hogyan és miképp' lesz. Miután ez megtörtént mindenki felállt a beállított helyére. Boka és Csele a tetőn álltak figyeltek, Csónakos, Áts és én pedig a farákásokon gyúrtuk a homokgolyókat. Aztán egyszer csak a kapun ülő gyerek felkiáltott:
- Itt vannak!!
Csele ekkor megfújta picinyke kis trombitát ezzel jelezve, hogy mindenki maradjon a helyén. Ekkor kinyitották a Pát utca felöli kaput, majd a vörösingesek megjelentek. Velük az élen Gerébbel. Aztán a Mária utca felől a Pásztorok. A vörösingesek 2-2 trombitása elkezdett zenélni egy kis eltéréssel. Egy picivel később megindultak ők is. Egy ideig a mieink tartották a frontot, de Csele visszavonulást fújt. Pásztorák támadtak be ezért elkezdtük dobálni őket homokkal, de ők tovább mentek a többiék után, mi hárman is a végébe futottunk és onnan dobáltuk tovább őket. Ekkor Boka felkiáltott: - Adjátok nekik ne sajnáld!- mondta nagy lelkesen. Minden a terv szerint haladt, szinte ugyam az a terv maradt, ami réggebben is volt. Amikor már Gerébék is csatlakoztak, akkor már kicsit nehezebben mentek a dolgok. Boka fenn állt az egyik fa rakás tetején, amikor odanéztem Dezsőt pillantottam meg mögötte. Odakiálltottam: - Vigyázz Boka!!! - ekkor gyorsan hátrafordult, majd Geréb és Boka verekedni kezdtek. Éppen mentem volna közelebb, amikor valaki engem szemelt ki ellenfélnek és verekedésbe kezdtünk. Amíg én és az a vörösinges gyerek ott párbajoztunk Csónakos és Áts nem tudtak mást csinálni, csak állni és bíztatni, ami igazán jól esett, mert még le is sikerült győznöm. Mindenki örült.
Aztán amikor visszapillantottam Bokáék irányába, már csak Bokát láttam. Percek múlva már a kis vityillóba vittem be Kemenesnek a néhány vörösinges fiút. Hátra szakadtam a farakások közt, amikor hirtelen valaki ököllel arcba vágott. Én a földön kötöttem ki és akivel szembe találtam magam az Dezső volt.

- Lám lám. Újra találkozunk Ernő!- mondta gúnyos hangon. Eközben én felkeltem a földről és szemöldökömet összeráncolva a szemébe néztem.
- Mit akarsz Geréb?
- Téged, úgy mint mindenki más.- mondta ekkor nekem esett és verekedni kezdtünk. Nagyon sokáig verekedtünk, ütöttük, rúgtuk, haraptuk egymást és még így is bírtuk. Aztán valahogyan kiszabadultam és előre szaladtam a farakások közül. Itt már minden is volt. Amikor előre értem hátta néztem és Geréb jelent meg hírtelen előttem, majd egyszer csak fájdalmat éreztem a hasamnál és felordítottam. Aztán amikor odanyúltam és megnéztem kezemet, amit vér borított... lenéztem és láttam, hogy egy kisebb kés lett belém döfve, majd egyszer csak képszakadás...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Köszönöm a segítséget: rockandroll0819 💖