Boka szemszöge
{Másnap reggel}
Atom kómásan felkelve, kiszenderegtem ágyamból, majd menet közben az órára néztem ami 6:24-et mutatott. A suliba viszont csak 8-ra kell beérni. Elhatároztam, hogy elmegyek Ernihez és megbeszélem vele ezt az egészet. Csináltam magamnak reggelit, hogy anyát ne keltsem fel ez miatt, majd megreggeliztem, fogatmostam, írtam egy üzenetet anyának, hogy hova mentem, felöltöztem és elindultam Erniékhez. Odafele úton nagyon elgondolkodtam mindenen is. És annyira belemerültem gondolataimba, hogy egy szempillantás alatt ott találtam magam Erniék háza előtt.
Magamat bíztatva bekopogtam, de se kép, se hang. Vártam hátha, majd valaki ajtót nyit.
Kb 2 percel később újra bekopogtam csak kicsit hangosabban. Ekkor már hallatszódott egy kis motoszkálás, majd a zárban elmozdult a kulcs és egy igen fáradt, karikás szemű Ernővel találtam magam szemben.
- Jó reggelt!- köszöntem. Ő csak rámnézett és becsapta az ajtót. Na jó, tényleg nagyon feldühítettem.
- Ernő, kérlek hallgass meg. Az se baj, ha továbbra is haragszol, csak hallgass végig.
Ekkor az ajtó kinyílt.
- Gyere be!- mondta, majd bentebb léptem. Miután levettem a cipőm végig szerettem volna simítanu arcán, de a csuklómnál fogva megfogott és mérgesen rám vetette tekintetét.
- Hallgatlak...- mondta, majd eleresztette a csuklómat.
- Köszönöm, hogy beendegdtél és, hogy végig hallgatsz. De akkor kezdem is.- majd vettem egy mély levegőt és folytattam.- Figyelj, amit tegnap tettem az gyötrelmes volt, nem tartottam a szavamat, pedig ígértem, hogy nem fogok balhét csinálni, de mégis csináltam. Nagyon sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretem. És én szeretnélek visszakapni és nem szeretnék veled haragban élni, ezért kérle bocsáts meg.- fejeztem be ezzel a mondandóm.
Erni csak nézett nagyon sokáig és nem mondtt semmit csak bámult.
- Mi az Erni?- kérdezem.
- Ennyi amit szerettél volna mondani?- fonta össze két kezét.
- Hát igen...- mondtam elcsukló hangon.
- És te most azt várod tőlem, hogy megbocsátsal neked, ugye?- kérdezte enyhén dühös hangján.
- Hát...- kezdetem el mondani- mondjuk?- szólaltam fel kérdő hangon.
- Hát kedves Boka János, ezzel nem tudom mi volt az elképzelésed, de végig hallgattalak, úgyhogy mostmár mehetsz.- mondta magabaiztos hangján.
- De Nemecsek kérlek, ne tedd ezt velem. Én jóvá szeretném tenni ezt az egészet. Kérlek.- mondtam, szinte már térdre rogyva. Ekkor leguggolt hozzám, hüvelyk ujja és mutató ujja közé helyezte állam, majd felemelte fejemet.
- Ezt amit mondtam, most komolyan elhitted?- kérdezte.
- Igen- feletem.
- Te kis butus, nem tudom, hogy csinálod, de neked nem lehet ellenállni sehogy.- mondta.
- Akkor nem is haragszol?- kérdeztem.
- Nem te kis egyetlenem.- ekkor felegyenesedett, majd követtem példáját és én is feltápázkodtam.
Mikor ez megvolt nyakába vetettem magam és szorosan kezdtem el ölelni.
- Annyira hiányoztál már.- mondtam.
- Te is nekem.- mondta és folytattuk az ölelést tovább.
- Szabad a csók?- kérdeztem.
- Hmm, szabad hát.- mondta, de még mielőtt ajkaink összeértek volna kopogás hallatszódott. Erni odament, hogy kinyissa az ajtól, majd láttam, hogy a Levi gyetek áll ott az ajtóban.
- Tch, na szép, így akarsz kibékülni?- kérdztem Nemecseket.
- Boka, ez nem az aminek látszki.- mondta aggódó tekintettel.
- Akkor minek?- nem érdekelve a válszat, sarkonfordulva kimentem az ajtón és elindultam haza.
Ez az egész idő pazarlás volt mindvégig. Semmi más csak idő pazarlás! Nagyon feldühített. De egy hang kiabált utánam.
- Boka, várj!- Nemecsek futott utánam.
- Mit akarsz?- kérdeztem flegmán.
- Levi és én köztem nincs semmi.- mondta lihegve.
- Igen? Akkor miért állt ott az ajtóban, egy bombonnal a kezében és miért nem hajtottad el a g*cibe?- kérdeztem.
- Engem is ledöbbentett, hogy ott volt hiszen nem tudtam róla, hogy reggel itt lesz és az ajtómba fog állni.- mondta - de elhajtottam a büdös p*csába.- folytatta, majd nevettem egy jót. És ekkor már tudtam, hogy igazat mond.
- Ez az én Ernim.- mondtam, majd magamhoz húztam, összeérintettük fejünket és így fontuk ölelésbe egymást.
- És te még nem akartál hinni nekem.- mondta.
- Jólvan na, kicsit felkaptam a vizet, de legalább nem vertem szét. Nézd a jó oldalát.- mondtam, majd adtam egy puszit neki.
- Hiányoltalak az ágyból.- mondtam.
- Na szépen nézünk ki!- mondta, majd halk kuncogásba kezdett.
- Viszont összekéne kapni magunkat, mert fél óra múlva a suliba kell legyünk és nem szeretnék elkésni.- mondta.
- Rendben, redben.- mondtam és elindultunk összekapni magunkat. Miután minde ez megtörtént elindultunk a suliba. Kapun belépve ott volt a szokásos kis csapatunk és mindannyian kikerekedett szemekkel bámultak ránk.
- Hát ti?- kérdezte Geréb.
- Hát ti mi?- kérdezett vissza Ernő.
- Hát nincsen harag meg semmi papuskáim?- kérdezte Csónakos.
- Nincs ám. Reggel minden meglett beszélve.- mondta Ernő.
- Na, ennek örülünk.- mondta Barabás.
Ekkor viszont megszólalt a csengő. Hát ezt szeretem a legjobban. Besétálva a tanterembe letettem a táskám a pad mellé és kezdődött is a tanítás.
