(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

9. Rész: A vészes megbeszélés.

Boka szemszöge

Ernit ott dajkáltam még fél órán keresztül. Szegénykémet nagyon sajnálom. De az a gyökér még megfizet ezért. Majd holnap elbeszélgetek vele.

- Holnap már jössz iskolába, ugye?- kérdeztem, miközben ő az asztalnál matatott.
- Igen. Holnap már megyek.-mondta enyhén elmosolyodva. Egy kis csend telepedett közénk, majd kipattant egy jó kis ötlet a fejemből.
- Hé, Erni! Mit szólnál hozzá, ha holnaptól bárhová is megyünk vagy mész, elkísérnélek?- kérdeztem.
- Biztos vagy ebben Boka? Nem szeretnék a terheidre lenni...- mondta elcsukló hangon.
- Te sosem leszel a terheimre. Vigyázok rád!- mondtam neki.
-Holnap is hazakísérlek, csak majd lesz egy kis elintézni valóm.- mondtam.
- Milyen kis dolgod?- kérdezte gyanakodva.
- Csak a Gerébbel kell egy-két dolgot megbeszéljek.- mondtam, majd szemeiben látszott a lelki megnyugvás.
- Rendben, akkor addig Barabással én is elbeszélgetek egy-két dologról.- mondta nyugodt hangján.
- Kérsz valamit inni?- kérdezte Erni.
- Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm!- mondtam, majd a konyhába sietett. Fél perc múlva már előttem termett a kis szőke a vízzel a kezében.
- Tessék!- mondta, majd átvettem tőle a vízzel teli poharat. Belekortyoltam 3-at, majd leraktam az éjjeli szekrényére a poharat.
- Köszönöm!- mondtam, majd felkuncogott.
- Ugyan, neked bármikor bármit!- mondta Erni, majd elvigyorodott.
( Nem félre érteni!!! 😏😂)
- Ohh, igen?- kérdeztem, majd nagy mosolyra húztam a számat.
- Gyere ige Erni.- mondtam, majd megpatskoltam a combom. Azzonal pattant is erre a mondtaomra, majd ott termedt velem szemben.
- Gyere, ülj az ölembe.- Erni kicsit óvakodva, de megtette, amit én kértem. Ezek után elkezdtem apró puszikkal ellátni a nyakát, melyeket mély sóhajokkal díjazott. Menet közben hosszab csókok is előfordultak.
- Erni. Nem bánod, ha hagynék egy kis nyomot az egésznek?- kérdeztem.
- Nem, nem gond. Engem nem zavar.- mondta, majd nekiláttam feladatomnak.
Erni nyakára tapadtam, amit finoman elkezdtem kiszívni. Amikor kicsit erősebben kezdtem el akkor felszisszent, én abbahagytam és ránéztem, minden rendben van-e.
- Nyugodtan folytathatod.- mondta teljesen világáról nem tudó párom, majd folytattam is azt amit elkezdtem.

Ezt még kb 1-2 percig folytattam, majd láttam, higy erős nyomot hagytam Ernin. Nembaj, had lássádk, hogy ő az enyém.

Egész este 18:00-ig ott voltam nála, de haza kelkett menjek, hisz otthon anya már várt vacsorár. Elindultam, majd amikor hazaértem köszöntem anyukámnak, majd leültem az asztalhoz és gondolkodni kezdtem. Amikor anya elém rakta a vacsorát, látta, hogy valami nagyon nincsen rendben.

- Jancsi. Baj van kisfiam?- kérdezte anyukám aggódva.
- Hát, nem kicsi.- mondtam.
- Mi a baj fiam?- nézett aggódó tekintettel édesanyám.
- Hát tudod, Ernőt bántották, amikor este ment haza tőlünk és már ajtót is úgy nyitott nekem, hogy egy serpenyő volt a kezében. Annyira megijedt és ott sírt.- mondtam neki az egik kezemmel a fejemet támasztva.
- Oh szegénykém. Valahogy ügyesen oldjátok meg.- mondta anyukám, majd visszament a konyhába.

Én még egy ideig ott ültem és gondolkoztam, hogy holnap miként kéne azzal a jó madárral elbeszélgessek. De majd még a Gerébnek a segítségét is kérem. Holnap ezt is okosan kitaláljuk úgy, mint már máskor is.

[Másnap reggel]

Nagynehezen, de kikászálódtam az ágyból, majd összekaptam magam és elvégetem a reggeli rutinomat és anyukámtól elköszönve elindultam iskolába. Vagyis először Erniért mentem, majd onnan ketten mentünk iskolába, nehogy megint baj legyen.
Beérve a suliba elindultunk, a 4-es teremhez, hogy elkezdjük az első óránkat. Egész nap csak jobbra-balra szaladgáltunk, mint a veszett egerek. Össze-vissza vannak ezek a terembeosztások.

Az utolsó előtti szünetben megláttam Gerébet, ahogy ott ül a suli egyik padján Kolnay társaságában. Na, majd most elhívom.
Közeledni kezdtem feléjük, majd mikor odaértem, tekintetem komolyan nézett.

- Ááá! Szervusz Boka! Segíthetek valamiben?- kérdezte Geréb.
- Szia Geréb!- köszöntem.
- Igen, egy kis segítséget szeretnék kérni.- mondtam enyhén komoly fejemmel.
- Rendben. Ha nem haragszol, majd máskor beszélünk még Kolnay.- mondta Geréb Kolnaynak.
- Semmi gond, menj csak nyugodtan.- mondta a Kolnay, majd felkelt a padról és elköszönt.
- Na mondd Boka. Mibe segíthetek?- kérdezte.
- Nemtudom mennyit hallottál ebből, de én és a kis Nemecsek együtt vagyunk.- mondtam kicsit halkan.
- Láttam és azt a saját szememmel, de viszont nem hallottam senkitől. Gratulálok nektek.- mondta.
- Köszönöm Nemecsek nevében is.- mondtam, majd váltottam a témát.
- De tulajdon képpen azért hívtalak félre, mert az egyik este az Áts Feri megfenyegette Nemecseket, hogy menjen szét velem, meg ilyesmik. És arra szeretnélek kérni, hogymajd amikor suli után elhívom beszélgetni Ástot és esetleg verekednénk akkor hívj egy tanár vagy csinálj valamit.- vázoltam fel neki a tervet.
- Az a szemét mindig valamibe belekavar, de természetesen segítek neked.- mondta.
- Rendben, köszönöm.- köszöntem meg neki nagy segítségét.
- Igazán nincs mit!- majd ekkor megszólalt a csengő.

Az utolsó két óra úgy el repült, mint a pinty. Az utolsó óra kicsöngőjekor Geréb és én sietősen elindultunk kifele az utcára. Megmutattam Gerébnek, hogy hova kell neki állnia. Én pedig elindultam megkeresni Ástot. Meg is találtam.

- Hé, Áts!- ordítottam oda neki.
- Tudnánk négy szem közt beszélni?- kérdeztem, majd ő sejtve mit akarok elindult felém.
- Hallgatlak.- mondta Áts, majd elindultam kicsit odébb a tömegből és ő követett.
Amikor odaértünk megálltunk egymással szemben és egymás szemébe néztünk.
- Na idefigyel. Tudok az egészről. Ernő mindent elmondott nekem arról, amit este műveltél.- mondtam, majd ő csak mosolygott és halkan kuncogott.
- Megtudnád mondani, hogy ezen mi olyan vicces?- kérdeztem, miközben egyre jobban idegesített, az a vigyor az arcán.
- János... Te komolyan azt hitted, hogy Ernő a tiéd lesz?- majd ekkor nevetésbe kezdett és nekem nagyon felment a pumpám.
- Ást! Vagy leszállsz Ernőről vagy- nem tudtam befejezni mert közbeszólt.
- Vagy mi lesz Boka János?- kérdezte, majd behúztam neki egyet és verekedni kezdtünk.

Ahol értem ott ütöttem. Szó szerint, de ezt Átsra is vonatkozott. Mind a ketten osztottuk egymást ám Áts erősebb volt, mint én. És mikor már nem tudtam leteperni magamról Geréb lépett közbe. Egyenesen felénk rohant, majd Átsot teli erőből kezdte el ütni.
Ekkor már Áts feladta a harcot és elment magától.
Én viszont össze vissza voltam ütve, telis-tele lila zöld és egyéb színben pompázó foltokkal és a világomról nem tudva ültetett fel Geréb.

- Hé, Boka! Minden oké?- kérdezte Geréb.
- Persze, csak egy kicsit szédülök.- mondtam, majd Erni, Barabás s Csónakos pont akkor jöttek arra, akik sietni kezdtek felénk.
- Jólvan. Ülni tudsz, ugye?- kérdezte.
- Persze, persze tudok!- mondtam, majd megtámastottam magamat az egyik kezemmel.

————————————————————————

Szeretném megköszönni: rockandroll0819 -nak az esti segítségét. Innen is nagyon sok ölelés neki.🥰😘❤️🥺