(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

24. Rész: Hála az Istennek!

Boka szemszöge

A farakás tetején állva hirtelen egy nagy kiáltásra lettünk figyelmesek, én a farakások közt nézelődtem, amikor Csónakos megbökte a vállam és a grund elejére mutatott. Láttam, hogy Geréb áll ott és Ernő pedig... TE JÓ ÉG! FEKSZIK A FÖLDÖN. Azonnal rohanni kezdtünk feléjük. Csónakos egy kicsivel gyorsabb volt, ezért amikor odaért gyorsan lekevert Gerébnek egy nagyot, majd letérdelünk Erninez.

- Ernő, Ernő ébredj! Kérlek kelj fel!- mondtam, majd sírásba kezdtem.
- Csónakos, menj oda Cseléhez és mond meg neki hogy vége a csatának, én elfutol Ernővel a legközelebbi kórházba.- bólintott, majd elment. Én pedig megnéztem, van-e pulzusa és hála az istennek még van neki. Felkapva futni kezdtem vele, amilyen gyorsan csak tudtam és sírtam és sírtam a kórház fele. Az emberek úgy néztek ránk, mintha leprásak lettünk volna, de ez ekkor nem érdekelt. Egy dolog volt, ami akkor érdekelt, hogy jó kezekben legyen életem értelme. Odaérve, ahogyan megpillamtottam egy orvost odarohantam és segítséget kértem.

- Kérem, kérem segítsen! A barátomat megtámadták!- mondtam.
- Te jó ég! Jöjjön fektessük ide le az ágyra. Nővér, jöjjön gyorsan. Sűgősségi osztályta kell vinni!- kiáltott az orvos.
- Kérem ön maradjon itt és várjon.- mondta a nővér, majd én csak álltam ott tétlenül és néztem, ahogy elviszik tőlem. A ruhán csupa vér volt. Aztán lassan elindultam az egyik szék felé és leültem. Csaknéztem ki a fejembőlés nem csináltam semmit. Csak merengtem és merengtem magam elé tétlenül és magamat bántva a megszegett ígéretem. Hiszen megígértem neki, hogy vigyázok rá, úgy ahogyan eddig tettem, de nem sikerült ezt teljesítenem. Pár perc után Csónakos és Áts megérkeztek kézen fogva. Bánatosan néztek le rám, ahogyan ott ülök.

- Hé papuskám...- foglalt helyet mellettem drága jó barátom.
- Minden rendben lesz. Nemecsek erős. Ma is bebízonyította, hogy kemény fából faragták. Nem lesz baja.- mondta bíztatva, jól estek ezek a szavak, ám akkor se lett jobb a kedvem.
1 órán keresztül tétlenkedtünk a folyosón. Feri elaludt Csónakos vállán, én pedig a falnak támaszkodva néztem ki a fejemből, amikor egy orvos jött a folyosó végéről és megszólított.

- Elnézést kérek, de a fiatal úr tetszik Boka Jánosnak hívni?- kérdezte a doktor úr.
- Igen. Miben segíthetek?
- A barátját, akit behozott ma délután, az állapotát sikerült stabilizálnunk és a sebet összevarjuk. Még altató hatása alatt van egy picit, de az ön neve hangzott el a szájából először.- jelentette ki a doktorúr és ekkor könnybe lábadtak a szemeim.
- Te jó ég! Köszönöm! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- mondtam, majd szorosan átkaroltam a dokit, aztán ránéztem Csónakosra aki intett, hogy menjek nyugodtan, elkezdtem rohanni a sürgősségire.

A kórtermek ablakán benézve megpillantottam őt. Nagyon nagy kő esett le a szívemről. Lassan lenyomtam az ajtókilincset és ementem a szobába. Egy ideig csak az ajtóban álltam kb. 5 perce  keresztül, mire észbekaptam, hogy mostmár lekéne üljek, nehogy valaki fellökjön az ajtóba. Elindultam bentebb az ágya mellé és helyetfoglaltam az ott lévő széken. Óvatosan megfogtam Erni egyik kezét, ami hideg volt. Aztán ránéztem arcára, amit megvilágított a map fénye és ekkor a fejemet lehajtottam az ágyra és el nyomott az álom.

{Time skip: kb este 19:47}

Amikor elkezdtem ébredezni azt éreztem, hogy valaki a fejemet simogatja. Lassan felnéztem kómás szemeimmel és ekkor Ernit pllantottam meg, aki mosolyogva figyelgette, ahogyan ébredezek. Mikor észbekaptam feléfordultam és hirtelen átöleltem a lapockája körül.

- Erniii, annyira hiányoztál!- mondtam aggódóan.
- Te is nekem életem!- mondta. Ránéztem és adtam egy puszit a szájára.

Aztán a hátam mögött egy halkabb fütty szó zengett el. Na vajon ki lehetett az? Még szép, hogy Csónakos. Aztán megérkeztek Nemecsek szülei és az én anyukám is. Nagyon jókat beszélgettünk, amikor egy kopogást hallottunk.

- Tessék!- szólalt meg anyukám, amikor Geréb és szülei léptekbe az ajtón. Én azonnal Ernő elé álltam, hogy ha valamit akar, akkor először én legyek az áldozat.
- Mit akarsz Dezső?- kérdeztem eréjes hangnemen.
- Kivele Deske!- szólalt meg apja.
- Én, tudom kicsit nehéz ezt helyre hozni, deha csak végig is hallgatsz nekem az is jó.- mondta.
- Hallgatlak- szólalt meg Erni.
- Tudom, hogy azt a fájdalmat amit okoztam az egy nagyon rossz döntésem volt. Egyszerűen elvakított a féltékenység és a harag. Máshogyan viszont nem tudtam levezetni. Ém tényleg nagyon nagyon sajnálom...- mondta el Geréb.
- Illetve fizetjük Ernő összes egészségügyi ellátását. Ez a legkevesebb, amit mi tehetünk.- mondta Geréb anyja.
- Tudod Dezső, amit okoztál az tényleg fáj, de én ettől függetlenül megbocsátok.- mondtam, majd egy pár mondat elhangzása után ők távoztak is.

Nemcseket 3 napig még bent tartották, csak utána jöhetett velnk haza.