Reggel előbb kelltem, mint Erni, de láttam, hogy lassan neki is kell kellnie, ezért szólítgatni kezdtem.
- Erni! Erni! Babám, kellj fel! Iskola van és nem szeretnénk elkésniii...- mondtam, miközben apró puszikkal árasztottam el arcát. Erre csak apró mocorgást kaptam. Amiből tudtam, hogy fent van csak nem hajlandó kinyitni a szemét. - Úgy látom valaki nem akar felkelni...- mondtam, majd kimásztam a takaró alól és felé kerekedtem. - Azt hiszem muszály leszek máshogy ébreszteni.- mikor ezt kimondtam elkezdtem csókolni gyengéden ajkait, majd picit durvábban és néha a nyakára is áttértem. Ekkor már magához tért jobban és egy morcos tekintést kaptam. -Mi az?- kérdeztem, majd leültem mellé. - Semmi. Mennék öltözni.- majd elmosolyodott és kipattant az ágyból. A táskája fele indult és lehajolt hozzá. Hát ugyan az a látvány figadott, amikor horgászni voltunk a fiúkkal. Most az egyszer nem vártam. Én is felpattantam, majd odasétáltam és végigsimítottam hátsóján. Hirtelen felegyenesedett és kikerekedett szemekkel nézett fel rám. Én viszont benyúltam Erni pólója alá és bele is bújtam és csókolni kezdtem, majd az egyik kezemet finoman a hátsójára helyeztem, aztán folytattuk tovább.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Boka János! Nem akarsz elkésni ugye?- kérdezte. - Hát nem áll szándékomban.- mondtam, majd kibújtattam pólójából és a szekrényem fele sétáltam. Előkaptam az aznapi ruhámat és felöltöztem és kifele menet anya már kész reggelivel várt minket. - Jóreggelt fiúk!- köszöntött minket anya. - Jóreggelt!- köszöntünk kómásan Nemecsekkel.
Elfogyasztva reggelinket elindultunk az iskolában. Nemecseknek feltűnő helyen díszelgett a nyakán lévő második hely ahol kiszívtam a nyakát. Hàt reméljük más nem fogja észrevenni. A suliba Ernivel kézenfogva mentem, igaz a környékén már elengedtük, mert nem nagyon akarjuk még kitudatni ezt az egészet.
Éppen, hogy betettük a lábunkat Ernivel, megpillantottam Áts-ot összevert fejjel, ahogy morcosan figyelt kettőnket. De ezt viszonoztam is. Vette a helyzetett és visszavezettem tekintetem nekem magyarázó páromra. Az osztályteremben leültem Csónakos mellé, Erni pedig Barabás mellé.
-Á, hát szervusz apukám! Mi a helyzet?- kérdezett Csónakos. - Szia Csónakos.- köszöntöttem. - Nem túl sok minden.- mondtam. - Veled?- kérdeztem. - Ami azt illeti... - kezdett bele. - Igen?- kérdetem rá. - Tudod ez már 1 éve volt. A Grundot összekéne hívni újra. Mindenkinek nagyon hiányzik az egész.- mondta Csónakos. - Csónakos, ezt már megbeszéltük. Tavaly is, majdnem elvesztettük Nemecseket. Éppen, hogy túl élte.- mondtam. - De Boka! Megpóbálunk óvatosabbak lenni. Amiből sokat nem ígérek.- jelentette ki drága barátom. - Hát nem tudom. Ki mondta, hogy újra összekéne hozzni a csapatot? - Én, Barabás, Geréb, Kolnay, Weisz, Csele, Richter, Leszik.- sororlta a neveket nekem. -Valóban ennyien akarják?- kérdeztem. - Igen.- felelte. - Megkérdem Nemecseket is majd. Ha igent mond akkor megyek és délután beszélek Janóval, hogy visszamennénk. Aztán holnap után megmondom, hogy engedélyezte-e. Ha igen szólni kell a többieknek és a vörösingesek vezérének, hogy ők is szervezkedhetnek. - Ez a beszéd Papuskám!!!- kiáltott fel, majd megveregette bal vállam. Pár perc múlva Rácz tanár úr lépett be a terem ajtaján és egyből csendet teremtett.
Ez a nap is eltelt. Viszont nem egyedül kellmenjek beszélni Janóval, Áts-ot is vinnem kell magammal, hogy tudja miről lesz szó. Bológia órán írtam egy levelet amiben ez áll:
Ma a Pál utca fele nyíló tót település kapuja előtt délután 16:00 után. Beszélnünk kell!!! Boka János
Ezt összehajtva az egyik szünetben szembe jött velem a folyosón a Pásztor testvérek és leszólítottam őket. - Hé fiúk!- szóltam oda nekik. Ekkor visszafordulva rámnéztek mind a ketten és elkezdtek felém sétálni. - Mondd!- szólt oda az öregebbik Pásztor testvér. - Ezt a levelet átadnád az Áts-nak? Fontos lenne.- mondtam és kinyújtottam azt a kezemet, amelyikben a levél volt. Ekkor rám vetett egy szúrós pillantást. - Azok után, hogy szétvertétek egymást, most levelet küldessz neki?- mondta gúnyos hangnemen. - Igen, amint látod!- mondtam. Ekkor kaptam egy morcos pillantást és kikapta a levelet a kezemből. Ezzel a mozdulattal hátat fordítottak és folytatták utukat. Én az ellenkező irányba indultam megkeresni a másik felem.
5 perc múlva meg is találtam. Kint ült a suli udvarán az egyik padon. Odafutottam és lehuppantam mellé. - Szia Erniii!- köszöntem neki. - Szia egyetlenem.- mosolygott. De várjunk. Komolyan azt mondta „egyetlenem"? Úr Istenem. - Mikor lett ilyen romantikus valaki?- mosolyodtam el. - Hát nem is tudom ki néz ki ilyen jól.- mondta Erni. Erre el is vörösödtem. Te jó ég. Mikor lett ilyen. Na jó. Nem érdekel. Nekem nagyon tetszik ez a stílusa. - Én pedig nem is tudom ki a legelképeztőbb és legcukibb srác a suliban.- mondtam, majd Erni arca is pirosban kezdett el úszni. - Tudod mennyire szeretlek?- kérdzete. - Na mennyire?- kérdeztem. - Nagyon, nagyon, és még milliószor nagyon szeretlek!- mondta határozott, de mégis lágy hangon. - Cuki vagy! Szerencsés vagyok, hogy veled lehetek együtt.- mondta, majd megfogtam a kezét. - Lenne egy kérdésem Erni.- mondtam. - Mondd csak.- nézett kíváncsian. - Nagyo soka szeretnék, hogy a csapat újra összeálljon és... Te benne vagy-e ebbe?- kérdeztem. - Ha te benne vagy akkor igen.- felelte. - Benne legyek?- kérdeztem. - Legyünk!- ahogy ezt kimondta, megszólalt a csengő.
Berohanva a terembe végig ültük az utolsó órát is. Ezután összekaptam a cuccaimat és Ernit is. Kifele a suliból észrevettem, hogy Áts a suli kapuját támasztva áll ott. Ekkor megfogtam Erni kezét és elindultam a házunk irányába, amikor utánam órdítottak.
-JÁNOS!!!- hallottam meg saját nevem. Áts volt az. Ő ordította a nevemet. - Erni, menj hozzánk. Ott találkozunk.- mondtam, majd adtam neki egy csókot. - Nem hagylak itt!!- mondta morcosan. - Erni! Kérlek.- kérleltem. - Boka! Mégegyszer nem hagylak egyedül ezzel az emberrel!- mondta komolyan. - Akkor maradj.- mondtam, majd elindultunk Áts fele. - Szervusz Áts!- köszöntem neki. - Sziasztok!- köszönt. - Boka, megkaptam a levelet. Miről lenne szó?- kérdezte morcos tekintetével. - A többiekkel azt beszéltük, hogy visszatérnénk a Grundra. Szólni akartam, hogy te is kapd össze a csapatod, ha benne vagytok. De te vagy a kapitány a te döntésed, hogy veletek mi lesz.- mondta, majd egy halvány mosoly hagyta el a száját. - Hát jó. Én nem ellenzem.- mondta. És egyfolytában Ernit fürkészte, ami nem tetszett. Ernit érezten ahogy a hátam mögé húzódik és megszoríjta a pólóm hátuljábak alját. - Rendben, de előtte el kell mennünk Janóhoz is.- mondtam. - Akkor menjünk.- mondta Áts és elindultunk.
Mikor megérkeztünk megláttuk rég jó barátomat. - Szervusz Janó!- köszöntem rá. Hátrafordult, majd rámnézett és nagyra kerekedtek szemei. - János. Te jó ég, hogy megnőttél.- mondta, majd odasietett és szorosan átölelt. - Én is örülök, hogy újra láthatlak. Viszont lenne itt pár dolog.- kezdtem bele. - Mondd.- szólt oda. - A fiúkkal visszajönnénk a Grundra. Lehetséges-e ez még?- kérdeztem kicsit félve a válsztól. - Drága Jánosom! Hogyne lehetne. Nektek tartottam fent ezt a helyet!- felelt Janó és egy nagy kőnesett le a szívemről. - Rendben. Nagyon szépen köszönjük. A holnapi nap folyamán délután valamikor érkezni fogunk.- jelentettem ki.
Pár percig beszélgettünk és távoztunk a birtokról. Ahogy a kapun kitettük a lábunkat szembefordultunk Áts-al aki enyhén szomorúan, de morcos tekintettel figyelt minket. - Hát akkor holnap én is összegyűjtöm a többieket a fűvész kertbe. Nekünk csak az maradt.- mondta. - A játék szabályok ugyan azok?- kérdezte. - A játék szabályok ugyan azok.- mondta. - Hát akkor további szép napot a gerlepárnak!- mondta, majd sarkonfordult és elment és mi is így tettünk egyenesen hazafele.
