10. Rész: Jól van.

103 7 3
                                    

Nemecsek szemszöge

Barabással és Csónakossal beszélgettem kifele menet, ám egyszer Áts haladt el mellettünk sántítva és véres arcal. Nagyon megijedtem. Sietősen kezdtem el haladni az iskola kapuja fele és amivel szemben találtam magamat teljesen megrémisztett. Boka a földön hevert véres és minden színben pompázó arcal és fejét Geréb tartotta az ölében. A ruhája is véres volt, ami azt mutatta, hogy több helyen is vérzett. Azonnal rohanni kezdtem és kétségbe esetten letérdeltem Gerébék elé.

-Te jó ég! Itt mi történt Geréb?- kérdeztem kétségbe esett arcal.
- Hát Boka elhívta Átsot beszélgetni valami esti dologról, de valami olyat szólhatott Áts, hogy Boka behúzott neki eggyet és azonnal verekedésbe kezdtek. Amikor láttam, hogy már Bokát majdnem halálra veri akkor körbeléptem, majd Átsal én kezdtem verekedni és elrohant.- mondta elhadarva az egészet. Teljesen ledöbbentett az egész.
- Azonnal haza kell vinnünk!- mondtam, majd Geréb és én vállunkra kaptuk és vinni kezdtük haza hozzájuk.

20 perc után meg is érkeztünk. Kopogtam és Boka anyukája nyitott nekünk ajtót. Teljesen le volt sokkolva. Azonnal mutatta hova tudjuk lefektetni és elrohant az elsősegély dobozért. Én leültem mellé és szemeim könnybe lábadtak. Megfogtam finoman erőtlen kezét, majd egy könnycsepp szökött ki a szememen. Geréb csak állt az ágy felett és nézett. Amikor Boka anyukája visszatért az elsősegély dobozzal, azzonal elkezdte ellátni egyetlen pici fiát és én csak ott ültem és figyeltem. Közben annyi minden kavargott a fejemben. "Miért?" Mi lehetett a verekedés oka?" "Vajon én lehettem?" "Biztos, hogy én miattam verekedtek." "Nem tudtam megvédeni".
És egy hang zökkentet ki ezek a gondolatok közül.

- Elmondanátom mi történt?- kérdezte Mária.
Ekkor Geréb mindent tövéről hegyre elmondott és láttam, hogy nagyon mérges volt amiért verekedtek.
De eszembe jutott az ígéret, hogy megvédem, bármi legyen is az ára. Nagyon kellemetlen és rossz érzés volt.
Ezek után Gerébnek hazakellett mennie és távozott a házból, de én még ott maradtam, hisz jobb dolgom úgy se lenne, meg amúgy is mellette a helyem.

- Neharagudjon hölgyem..., nem tudtam megvédeni Bokát...- mondtam elszomorodott hangomon.
- Ugyan. Hisz nem tudhattad, hogy ez lesz. Boka nem mondta el mi? Jellemző...- jelentette ki.
- Nem mondott róla semmit, de olyan bűntudatom van. Magamat okolom az egész miatt, hisz én tehetek róla.- folytattam volna, de Mária megszakított.
- Hé, Ernőcske! Ne hibáztasd magad. Örüljünk annak, hogy Jancsi jól van.- mondta, majd a konyha felé vette az irányt.

Kb 30 perc telt el. Addig Boka anyukájával beszélgettem. Nagyon kedves teremtés. Az asztalnál ültünk, amikor a szoba felől csoszogást hallottunk és egy kómás Boka torpant be a nappali helységbe. Azonnal felpattantam és odasiettem hozzá, majd finoman megöleltem. Amit viszonzott, majd adott egy puszit a fejem tetejére.

- Hogy kerültem haza?- kérdezte rekedt hangon Boka.
- Ernőcske és Dezső hozztak haza, miután VEREKEDTÉ!- a "verekedtél" szót nem csak kiemelte, hanem órdította, amitől kicsit megijedtem és az egész testem beleremegett.
- Bocsánat anya! Tudod jól, hogy nem szoktam, csak egyszerűen annyira felidegesített, hogy azt nem tudom elmondani milyen szinten.- mondta Boka, majd odavezettem egy széket, kihúztam és alátoltam.
- Rendben, de tudod, hogy csak aggódom.- mondta és Boka erre egy bólintástvetett.
- Igen tudom.- mondta, rámnézett és megfogta a kezemet.
- És miért verekedtél az Ást-al?- értetlenkedtem, mintha nemtudnák az egészről. Kíváncsi voltam mit felel.
- Az aznap esti dolog miatt.-mondta szégyelve.
- Gondoltam, hogy miattam van. Érzetm.- mondtam magamat vádolva az egész miatt.
- Jajj, ugyan! Én mentem bele ebbe az egészbe. Ne okold ez miatt magad.- mondta, majd átkarolt.
- De okolom.- mondtam.
- De ne, mert akkor sem te tehetsz erről. Én kezdtem a verekedést és puk tum.- mondta, majd hozzábújtam és ő finoman átkarolt.
- Fiúk, nyugodtan bemehettek a szobába, ha akartok.- mondta Boka anyukája.
-Rendben anya. Akkor már itt sem vagyunk.- mondta Boka, majd elindultunk be és miután anyukája nem látott menyasszony pózba felkapott, úgy vitt be a szobájába és ledobott az ágyára.

Boka felém termedt és elkezdett szenvedélyesen hosszan csókolni. Egyszerűen imádom. Majd a számról a nyakamra tért és szívni kezdte. Közben halk nyögésekkel díjaztam tevékenységét. Ám most egy másik helyen szívta ki és viszont az feltűnőbb helyen volt, mint az előző.
Szóval magyarul és szépen érthetően, elvoltunk.

- Erni!- szólalt fel hirtelen Életem.
- Igen?- kérdeztem vissza értetlenül.
- Mit szólnál ahoz ha ma ittalundnál?- kérdzte annyira vidáman, mint egy kis óvodás, aki televan energiával.
-Hát nemtudom... Anyukád örülne ennek?- kérdeztem.
- Sztem nem bánná, viszont akkor elkéne menni a cuccaidért.- mondta.
- De először kérdezzük meg anyukád, hogy maradhatok-e estére.- mondtam, majd felpattantam az ágyról és felsegítettem a drágámat.

Kimentünk, megkérdeztük, hogy maradhatok-e. Maradhatok és mielőtt beesteledett volna elszaladtunk a cuccaimért holnapra. Hamar meg is voltunk és visszaérve Boka szobájába raktam le a holmijaim. Ezek után még egy kicsit szerelmeskedtünk, majd kész lett a vacsora. Kimentünk, majd leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Amikor Boka anyukája megfordult kikerekedett szemekkel megállt egy helyben. Először nem igazán értettük mi baja van, de aztán nekem leesett... a nyakamon lévő folt okozta a hirtelen fagyást.

- Boka János...- kezdett bele mondandójába a hölgy. Bokának a torkán megakadt a falat. Tudta, hogy ebből baj lesz.
- Mit csináltál Ernő nyakával?- kérdezte.
- Hát ő...- Boka nemtudta mit mondjon, de én is teljesen sokolva voltam.
- Jól van. Ne válaszolj. Válsz nékül is tudom mit csináltál.- mondta, majd elhagyta az étkezőt. Bokával egymásra szegeztük tekintetünket és enyhén kuncogni kezdtünk.

Vacsora után elmentünk mind a ketten fürdeni. (Nem egyszerre!!!)
Majd felvettük a pizsamáinkat, ágyba bújtunk és Boka anyukája Bokára egy szúrós utolsó pillantást vetett és jó éjszakát kívánt nekünk. Aztán elnyomott minket az álom.

————————————————————————Fhuuu, hát ez is megvalósult

Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.

————————————————————————
Fhuuu, hát ez is megvalósult.
Remélem tetszik.😘❤️😇

(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted! Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ