(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

22. Rész: Nincs baj...

Boka szemszöge

Huh, hát ez az este a legjobb volt Ernivel. Szerintem aznap este ő volt a legkanosabb srác a világon, de nem bántam meg egy percig sem.
Az iskolába készülve Erni nagyon letörtnek látszott. Gondoltam megkérdem van-e valami baj.

- Hé, szerelmem. Minden oké? Nagyon letörtnek látszol...- mondtam, majd rámnézett és odasétált felém egy halvány mosollyal az arcán és igazított egy picit a pulcsimon.
- Hát persze, mi baj lehetne...- mondta, majd elindultunk a suliba.

Geréb állt a kapuban és várt valakire, már láttam, hogy nagyon türelmetlen. Viszont amikor ránéztem Ernite, fokkal rosszabbul festett ki, mint 3 percel ezelőtt. Valami itt nincs rendjén. Mikor a kapuhoz értünk köszöntünk Gerébnek, aki egyből félre is hívta Nemecseket. Őket beszélgetni hagyva odasiettem Csónakoshoz, aki éppen az Áts-sal beszélgetett.

- Jó reggelt fiúk!- köszöntem, majd semleges képet vetítettek felém.
- Jó is, hogy jössz! Ezt hallgasd!- mondta Csónakos.
- Boka, én nem akarok belekötni semmibe, de ezt tudnod kell.- kezdett bele -Tegnap este Nemecsek a fűvészkertbe járt és elakarta lopni a zászlót, ami sikerült is neki + még ki is hallgatott minket, ám Geréb mondta, hogy köztetek nincs egy bátor fiú sem. Erre ő lemászott a fáról, majd a Pásztorok lefogták és elvették tőle a zászlót, ahogyan tőlem is a kapitányi tangot...- mondta, majd képem teljesen elbágyadt és ő még folytatta -a kaputányunk mostmár Geréb és Ernőt megfenyegedte, hogyha nem lesz a barátja, akkor a Pál utcaiakban kárt tesz, köztük benned a legnagyobbat, és mivel Nemecsek nem akarta, hogy bármi bajotok is legyen, ezért belement az ajánlatba. Ugyhogy neharagudj rá, ha egyszer "szakítani" akar majd, mert ez nem az ő hibája. Csak játszátok el, hogy nagyon összekaptok vagy ilyesmi.- mondta, de ekkor nekem egy szó sem jött ki a számon. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Csak egyetlen egy szó volt az amit folyamatosan mondogattam.
-Megölöm, megölöm, meg fogom ölni!- mondtam folyamatosan ismételgetve.
- Papuskám nyugi, találunk rá valami furfangosságot, mint mindig, mi mindent megoldunk.- mondta Csókaos.
- Apropó!- szólalt meg Áts -én mára tettem ki a támadást, de nem tudom ők vagy ő mit változtat és ha lehet nagyon szívesen beállnék hozzátok, mert én biztos nem hódolok be ennek az utolsó kis g@cinek.- mondta, aztán én és Csónakos kikerekedett szemekkel néztünk.
- Bocsáss meg.... Jól értettem azt amit mondtál - kérdezett vissza Csónakos.
- Igen. Mi van? Már süket is vagy?- nevetett. Aztán nekemfelűnt egy s más. Szerintem ezek egymásba estek..., de engem még akkor is lefoglalt az a tudat, hogy hogyan csináljatta ezt Nemecsek...

{Time skip: kb 2 órával később}

Már majdnem, hogy kicsöngettek, amikor valaki azt suttosta:

- Pssst, Boka!- majd egy papírgalacsin gurult a lábamhoz, amin az állt:

- Szünetben beszélhetünk?

Aztán hátra fordultam és bólintottam egyet. Sajnos itt már tudtam, hogy mi lesz. A kicsöngő után megvártuk, amíg a többiek kimennek és amikor márcsak mi voltunk  Erni belekezdett mondandójába.

- Boka, én... én nem is tudom, hogyan mondjam ez el neked. Tudod, én már egy ideje gondolkodom, hogy lehet nem kéne erőltetni a kapcsolatunkat... Szóval szeretném, ha szakítanánk.- mondta és ekkor egy világ tört bennem össze, de tudtam, hogy jó szándékkal teszi.
- Szóval tegnap azért csináltuk utoljára?- kérdeztem és nem kaptam választ.
- Na szép...- mondtam majd a kifejezéstelen arcomrólsorban csúsztak le a könnyeim.
- Boka..., neharagudj én nem- ekkor végig akart egyet simítani az arcomon, de én a csuklójánál megfogtam, majd az egyik asztalnak nyomtam és mélyen belenéztem szemeibe amikből félelem áradt.

Aztán a füléhez hajoltam és belesúgtam valamit, mégpedig azt, hogy tudok az egészről és, hogy ne féljen, nem haragszom. Akkor úgy tettem, mintha nagyon dühös lennék rá. Szegénnyel én még így nem bántam, ott üvöltöztem vele, akkor már a keteimet szétbertem a padokban stb.... és kivihatoztam a teremből, majd Gerébbel találtam szemben magam. Annyira bevertem volna neki egyet, de inkább hagytam a francba. Aztán Csónakosékhoz siettem az udvarra.

- Na mizu? Hogy ment?- kérdezte Csónakos.
- Viszonylag jól- feleltem.
- És tudattad vele, hogy nem kell bánkódnia, mert tudsz mindent?- kérdezte Áts.
- Igen.
- Akkor jó.

Órák után beszéltem a csapattal, 14:00-kor találkoztunk a grundon, ott elmondtam nekik mindent töviről hegyire és elkezdtünk készülni a csatára. A csapat egésze jól fogadta Áts-ot, na hát főleg Csónakos. Folyton vele van, havsak nem akad érdekesebb dolga. Kicsit se feltűnő ám ez az egész. Na de mindegy is. Én hagyom őket. Elvannak, más nem számít.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hilihalihalihooo! Remélem nagyon tetszenek a részek, amiket itt felrakok. Ha van kívánság, hogy hogyan lehetne jobbá tenni a könyvet akkor nagyon meghallhatom.