(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted!

15 Rész: Ezt nagyon elbasztam.

Boka szemszöge

Elköszönve Nemecsektől elindultam megkeresni Áts-ot. Tűvé tettem érte az iskolát m, majd a folyosó legvégén rátakáltam. Nem hittem volna, hogy valaha a segítségét kérem.

- Hé Áts! Tudunk beszélni?- kérdeztem.
- Persze, hogyne. Mondja csak Mr. szétverlek.- felelte.
- Ha ha, nagyon vicces. De nem lőttél félre ugyan is szét kéne verni valakit, aki nem te vagy.- mondtam.
- Nah, milyen humoros kedvébe van valaki.- jelentette ki.
- Nem igazán és nem hittem, hogy én ezt kimondom, de kéne a segítséged.- mondtam.
- És szét kéne verni valakit igaz?- kérdezte.
- Igen.- mondtam.
- Mikor?- kérdezte.
- Akár most- feleltem.
- Na és ki az meg mit tett?- kérdezte komoly tekintetével.
- A Levente és felcsinálta Nemecseket.- feleltem.
- Hogy mi?- nézett kikerekedett szemekkel.
- Akkor azonnal indulunk. Gyere, megkeresük.- mondta, majd elindult a folyosón és én pedig utána.

Szinte már a sulit átkutattuk ez a gyerek miatt ezt a sulit, de sehol és persze, hogy a suli udvarán találjuk. Megálltam egy helyben, majd Áts felé fordultam.

- Ha Ernő leakarna állítani, fogd le és ne érdekeljen, hogy mit mond. Fékezd le.- erre csak egy bólintást kaptam.

Ezután gyors léptekkel megindultunk  felé. Ő marha jól elnevetgélt ott a haverjaival én viszont minket nem érdekelve ez az egész, se szó, se beszéd nélül az öklömmel telibe találtam álkapcsát és ezzel a fölte feküdt. Felé kerekedtem, majd ahogy tudtam úgy ütöttem.

- Hogy merészelted?- kérdeztem tőle és közben ütöttem.
- NA?!? HOGY MERÉSZELTED EZT TENNI NEMECSEKKEL?!?!?- kérdeztem ordítva, majd tovább ütöttem.

Ekkor még nem tűnt fel, hogy már az egész suli minket vesz körbe. Áts csak állt mellettem és figyelte, hogx Erni nem-e akar majd bejönni és leállítani. Aztán hirtelen a nagy tömgből a szőkeségem törtelő és kikerekedett szemekkel nézte, ahogy verekszem. Én csak ránéztem és elmosolyodtam, aztán folytattam, amit elkezdtem. Nemecsek megpróbált a két fiú közé férkőzni, de ekkor Feri odarohant és lefogta. Ernim könyörgött Áts-nak, hogy eressze el, de tartotta szavát és nem tette.

Pár perc múlva a Rácz tanár úr jelent meg.

-ELÉG LEGYEN!!! MARS AZ IGAZGATÓI IRODÁBA! MOST!!- ordította el magát.

Úgy voltam vele, higy eleget kapott már és felálltam, Ernire néztem akit még mindig az Áts fogott és könnyes szemekkel nézett engem. Megfordultam és az igazgatói iroda fele vettem az irányt és a tanárúr is követett.

Órák múlva kiengedtek onnan és kifele vettem az irányt. Egy igazgatóit kaptam a verekedés és mert súlyos sérüléseket okoztam annak a senkiházinak. Amikor kiértem, a sulikapu melletti padon Ernit, Csónakost, Barabásot és Áts-ot pillantottam meg. Megálltam és rájuk néztem semleges tekintettel. Ekkor Nemecsek felállt, idasétált elém, majd egy jó nagy pofont adott. Amikor rá néztem egy morcis Nemecsekkel találtam magamat szemben. Itt már éreztem, hogy ebből nem jövök ki valami jól. Így is lett. Nemecsek megfordult megfogta a padon ücsörgő Barabás csuklóját és elindultak egyenesen Barabásék utcája fele. Csónskos felállt és odasétált hozzám.

- Remélem tudod, hogy most nagyon dühös emiatt rád...- mondta, majd megütögette a vállam.
És egy ideig lesz egy piros folt az arcodon.- mondta, aztán Áts is felállt a padról.
- Bocsássatok meg, de nekem mennem kell. A fűvészkertbe gyülekezőt hívtam össze. Sok sikert János. Sziasztok.- köszönt el, majd kocogásba kezdett. Én pedig utána ordítottam.
- Köszönöm, hogy segítettél, még meghálálom.- majd lefordúlt az utca sarkon.

Csónakossal még elmentünk ide-oda. Aztán elindultam haza. Amukor hazaértem anyukám az asztalnál ült és varrt. Mikor benyitottam fejét a bejárati ajtó felé kapta.

- Szervusz fiam.- köszönt.
- Szia anya.- köszöntem neki én is.
- Milyen volt a suli?- kérdezte.
- Borzalams...- montdam. Majd meglátta az egyik arc felemt, amilyen szépen piroslott.
- Te jó ég, Jani. Mi lett az arcoddal??- odasietett és a fejemet firgatva szemlélte az arcom.
- Ülj le. Elmesélek mindent.- mondtam, majd velem szemben helyet foglalt.

Miután mindent töviről hegyire elmondtam felállt és átölelt.
- Jajj te kis butus. Nem fog haragudni örökre. Majd megbékél, csak kell neki egy kis idő. Nem lesz baj, oké?- mondta, majd szemem egy árva könycseppet hagyott el.
- Ami azt illeti, ez most lehet sokkolni fog, de Ernő összepakolta a cuccait és hazament.- mondta anyukám. Ekkor ledöbbent fejjel nézten és nem szóltam semmit, csak leültem az asztalhoz és a fejemet fogatam.
- Hogy lehetek ekkora barom???- kérdeztem.
- Hé, nyugi.- mondat anya.
- De nem tudok lenyugodni! Elüldöztem innen.- mondtam, majd könnyekben törtem ki és berohantam a szobámba. Ott pedig az ágyba vetettem magam és mély álomba zuhantam.