13. Rész: A rohadék!

127 7 5
                                    

Boka szemszöge

Amikor beértünk az öltözőbe mindenki nagyon értetlenül nézett végig rajtunk, majd a helyünkre kullogtunk Ernivel. Én Geréb mellé, ő pedig Barabás mellé. Miután mindenki felöltözött, szépen lassan vándoroltunk ki az öltözőből, amikor Geréb megfogta a vállam és visszatartott. Miután a többiek elhagyták az öltöző helységet, Geréb egy jó nagyot vigyorgott és halk kuncogásba kezdett.

- Mi az?- kérdeztem.
- Kihagytátok ketten az első órát, majd a 2. órára együtt jöttök be a tesiöltözőbe. Kicsit se egyértelmű mi?- ekkor csak jókat vigyorogtunk ezeken.
- De, igazad van. Ez nagyon is egyértelmű...- mondtam, majd Geréb felémfordult és egy perverz mosolyt villantott felém, miközben szemöldökét is fel-alá jártatta.
- Jajj! Ez mégis mit jelent?- kérdeztem.
- Csak nem megvolt?- kérdezte vigyorogva.
- De lényegre törő itt valaki.- jegyeztem meg.
- Tudom. Na, de megvolt?- kérdezte, szinte már úgy, mint egy óvodás gyerek aki karácsonykor megkapta a kisvonatát.
- Igen! Ezt a válszt akartad hallani?!- kérdeztem.
- IGENNNN!!! ÚGY TUDTAM!!! Huhuuu, nagyon komoly vagy apukám! Na de irány tesi vagy büntet az a seggfej.- mondta, majd azzal a lendülettel ki is illant az öltözőből. Fel se fogtam mi történt az elmúlt 2 percben, de rendben. Menjünk tesire.

Miután a tesinek végelett bementünk az öltözőbe, felöltöztünk és elindultunk az egyik terembe, ahol a következő óránk lenne. Miután lepakoltam láttam, hogy Barabás és Erni elég jó elbeszélgetnek úgyhogy kifelevettem az irányt.
Eszembe jutott, hogy összekéne szednem a csapatot. Elindultam a tagok megkeresésére, majd csak annyit mondtam: A terembe. Most!. És továbbálltam.

Miután ezzel végeztem visszasiettem a tanterembe és a többiek már ott voltak. Magamután becsuktam az ajtót.

- Nos, köszöntelek itt titeket. Bele is kezdenék. A tegnapi nap folyamán szóbakerült a Grund újraalapítása. Nehezemre esett kimondanom, de az ajánlatot én elfogadtam. Most pedig titeket szeretnélek megkérdezni. Szeretnétek-e, hogy a Grund újra összeálljon?- kérdeztem őket. Ekkor néma csend zuhant a teremre, amikor Csónakos füttyentett egyet, amire mindenki csak a fülét fogta.
- EZ A BESZÉD PAPUSKÁM!- üvöltötte, majd elkezdett tapsikolni. Aztán a példáját követte mindenki.
- Rendben, ma délután 4- kor, aki tud jöjjön a tót birtokára.- mondtam. A kisebb tömegből, pedig szőke párom rohant elő és a fülemhez hajolt.
- Boka, a többieknek nem most kéne elmondani?- kérdezte. Erre viszont csend lett.
- Hát mondjuk.- suttogtam fülébe. Aztán megköszörültem a torkom, majd mindenki figyelme felénk irányult.
- Lenne itt viszont még egy dolog.- kezdtem bele és erre csak értetlenkedő tekinteteket kaptam visszajelzés képp.
- Tudjátok én és Nemecsek...- kedtem bele, majd megfogtam szőkeségem kezét- Együtt vagyunk.- mondtam, amikor síri csend lett. Mindenki váltva nézte a kezünket, engem vagy pedig Ernit. Erni már olyan szinten zavarba jött, hogy mögém bújt el.
Majd ekkor Barabás kezdett bele, mint aki semmit sem tudna erről az egészről.
- Wow, srácok azta! Had gratuláljak az ifjú gerlepárnak.- mondta, majd odakullogott hozzánk és megölelt minket, majd Csónakos és nemsokkal később Geréb is csatlakozott az ölelésbe. Majd nemsokkal később a többiek is csatlakoztak és azt mondták, hogy úgy fogadnak el amilyenek vagyunk.

Ekkor váratlanul megszólalt a csengő és mindenki a helyére sietett, majd el is foglalta. Ez idő alatt pedig a Rácz tanár úr lépett be. Az óra nagyon unalmasan telt el. Folyton csak ugyam az a mókuskerék megy. Na mindegy.

Kicsöngőkor a folyosóra szaladt az osztály és azon végighaladva a másikterembe mentünk. És a nap így folytatódott.

Órák után Ernit meghívtam egy fagyira, de nem egyszerre végeztünk, mert neki volt egy szakkörje és megvártam. Vártam, vártam. Már több, mint 45 perc telt el és ő sehol. Ekkor tudtam, hogy valami baj van. Azonnal rohanni kezdtem, majd fel-alá kezdtem el járkál ni az iskolában, de seholse találtam. Elszaladtam a mosdóba is de sehol. Elkezdtem gondolkodni, hogy hol lehetne még.

Pár perces gondolkodás után eszembe jutott a legutolsó terem, ahol nem igazán vannak óráink. Azonnali futásba kezdtem. Nagynehezem elértem azt a termet, majd berontottam. Megálltam az ajtóban, és elkezdtem szétnézni, miközben halk zokogásra lettem figyelmes. Ekkor az ajtófelőli bal sarokba kaptam tekintetem és ledöbbentem. Ernit pillantottam meg, ahogyan ott takargatja magát kabátjával, hiszen ott kuporgott meztelenül. Ez a látvány teljesen lesokkolt. Felcsinálták....
Gyorsan odasiettem, majd magamhoz szorítottam.

- Neh- Neharagudjh Boka...-zokogott- Nem szándékosan tettem...- mondta sírva.
- Shhh, semmi gond. Nyugi, nem a te hibád.- mondtam, majd én is vele együtt ejtettem pár könnyet. Miután sikerült lenyugtatnom, felöltözött, majd menyasszony pózba felkaptam és elindultam vele haza.

Miután hazaértünk lefektettem az ágyamba és lepihent. Nagyon gyorsan elaludt. De bárki is csinálta fel. Nagyon megbánhatja, mert velem gyűlik meg a baja.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztook! Remélem ez a rész is tetszett.
Ha szeretnétek egy különrèszt és tudni, mi történt Nemecsekkel , még is ki volt jelezzétek és ahogy tudom meg csinálom.
Pusziii❤️ ^3^

(P. U. F. Bokacsek) Mindig melleted! Donde viven las historias. Descúbrelo ahora