Körülnéztek. Áts Feri meglepetten kérdezte:
- Ki szólt?
Nem szólva semmit leszenvedtem magam a fáról a földre ugrottam és leporoltam ruhám, felemeltem fejem és farkasszemet néztem megannyi vörösingesek ámuló csapatával. Senki se szólt egy szót sem, megleptem mindenkit a váratlan megjelenésemmel.
- Ernő!- szólalt meg Áts, aki elmosolyodott.
- Igen, én vagyok az és én lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból. Enyém az a kis láb, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És amikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: "Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!" Azt csináltok velem, amit akartok, verjetek meg, csavarjázok ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, ti meg tízen vagytok!- mondtam még magamat is meglepve, hogy ilyet mondtam.
A vörösingesek nem tudtak magukhoz térni ámulatukból, és csak néztek engem, aki itt bátran, hangos szóval kiabált az arcukba.
Leghamarabb a Pásztoroknak jött meg a hidegvérük. Odajöttek hozzám, és jobbról-balról megfogták a két karom. A fiatalabbik Pásztor állt a jobb oldalomon és már a kezemhez is nyúlt, hogy kicsavarja belőle a zászlót, mikor megszólalt a nagy csöndben Geréb hangja:
- Megállj! Ne bántsátok.- a Pásztorok csodálkozva néztek.
- Ne bántsátok - mondta.- Légy a barátom és nem lesz bajod.- mondta, majd Áts csodálkozva nézett.
- Főhadnagy! Itt nem maga parancsol!- mondta Feri.
- Szertnéd, hogy elmondjam a titkaid itt mindenki előtt vagy átadod a kapitányságot?- kérdezte Geréb.
- Hogy tessék?!?!
- Átadod vagy mindenki megtud mindent!- mondta fenyegetve, majd Feri rámnézett bocsánatot kérve szemeivel, fél térdre borul és azt mondta:
- Igen is, kapitány!
Én ekkor nem tudtam mást csinálni csak riadt és csodálkozó szemekkel nézni, félve attól, hogy Geréb, mit fog csinálni velem és a többiekkel.
- Na szóval Ernő - folytatta - Leszel a barátom? Ha igen kegyelmezek. Ha nem...
- Ha nem akkor mi lesz?- kérdeztem mérgelődve.
- Ha nem, akkor kárt teszek az összes Pál utcaiban köztük Bokát fogja a legfájdalmasabb dolog érni.- mondta és ekkor teljesen lefagytam, a szemeimből könny áradt, de ezek nem csak a bánattol voltak, hanem a haragtól is. Rápillantottam Ferire, aki ilyedten bámúl, hogy vajon mit fogok lépni.
- Had gondolkozzak még egy picit.
- Nem, én most kérek választ.- mondta.
- Mivel nem akarom, hogy bárkinek is baja legyen, ezért én, Nemecsek Ernő. Itt ezen helyszínen mától a barátod leszek...- mondtam, majd Geréb intett a két Pásztornak, hogy eresszenek.
Én ekkor a földre rogytam és sírni kezdtem. Mindenki engem nézett, de mindannyian megdermedve voltunk ott. Geréb viszont nagyon büszke volt magára. Aztán egy kezet láttam. Geréb nyújtotta kezét. Én viszont magamtól felkelltem. És Geréb szemébe néztem a dühömet éreztetve vele.
- Te áluló gazember!- mondtam neki a szemébe, majd ekkor egy pofont kaptam.
- Ne merészelj így beszélni velem.- nézett összeráncolt szemöldökével.
- I-igen is...- mondtam.
Geréb ekkor közelebb lépet hozzám. Megölelt és én csak meredten bámultam, aztán csak azt éreztem, hogy megfogta az államat és maga felé emelte fejem, hogy pont a szemébe tudjak nézni, ekkor hirtelen elkezdett csókolni, majd a végén a nyakamra kaptam egyet. Majd Geréb megszólat:
- Viigyázz!- mondta.
- A mai gyűlést ezennel berekesztem.- mondta majd mindenki szertefoszlott.
Aztán én és Geréb is elindultunk ki a fűvészkertből. Mikor kiértünk akkor mondtam neki semleges hangomon:
- Remélem tisztába vagy azzal, hogy majd nálad kell lakjak.- mondtam, hátha meggondolja, majd magát, de nem így lett.
- Nem baj, annál jobb.- ekkor azt hittem elájulok. Bár nem is olyan rossz ötlet. Ekkor hirtelen elkezdtem kicsit bizonytalanul járkálni, majd úgy tettem, mintha elájultam volna. Geréb ekkor szorosan megfogott, majd felkapott menyasszonypózba és úgy vitt tovább.
Mikor kiértünk leültetett, félig kinyitottam a szemem, majd Gerébék utcájában találtam magam, de Geréb sehol nem volt. Ez pont kapóra jött, hogy hazatudjak menni. Gyorsan el is kezdtem futni. A lábaimat már félúton nem is éreztem. Aztán amikor hazaértem levetettem cipőm és ruháim, majd visszamentem a szobánkban, ekkor megint ráléptem arra a jó recsegős padlóra. Boka egyből fel is kellt, majd megfordúlt.
- Hát te honnan jössz?- kérdezte.
- Csak mosdón voltam.- mondtam, majd adtam neki egy pucsit a szájára. Befeküdtem mellé és elmosolyodtam mintha minden rendben lenne.
- Boka?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen?- kérdezte.
- Nem folytatjuk azt, amit elkezdtünk a suliba?- kérdezte ekkor elmosolyodott.
- Ahogyan óhajtja, felség.- mondta, majd hevesen elkezdett csókolni és folytattuk az éjszakát. Istenem, bárcsak ne szólna közbe ennyi idegesítő féreg...
