Újra vele (Befejezett)

1.Anna

Anna szemszöge:

A vonaton Lacival, az édesanyjával és Mónival ültünk egy kabinba. Édesanyja most vesztette el a velem egykorú lányát. Így rendkívül kötődni kezdett hozzám, ez jól érezhető volt a felém irányuló gesztusaiban is. Az út során sokat beszélgettünk, néha sikerült meg is nevettetni. Bár ez Móninak nem tetszett és ez bizony jól látszott rajta. Laci, vékony alkatú, nem látszik meg rajta, bármennyit is eszik. Jobb alkarján van egy régi heg, amire most ráfogott. Látszik, hogy a fájdalom még visszatér időnként. Összefont karjai jól kidolgozottságát mutatja a világ felé, hiszen Laci a kosár csapat kapitánya. Arca kissé fáradt, álla vonala erőteljes, mostanra férfiassá vált az elmúlt fél évben. Borostája tökéletesen kiemelte barna íriszeit. Haja szőkés barna, kissé kócos hatást kelt, annak aki ránéz. Móni, olyan lány, aki sokat ad a külsőre, vagy inkább mindent... Sötétszőke, kissé hullámos haja a melléig ér le. Szemöldöke tökéletesre szedve szegélyezi zöld szemeit, tökéletes telt ajkait rózsaszín rúzzsal erősíti, hogy feltűnőbb legyen. A teste?! Szerintem elég annyit mondanom, hogy a szurkolócsapat kapitánya. Ők egy párt alkotnak már egy jó ideje.

Végre megérkeztünk célunkhoz. Így fogtam csomagjaimat és a lépcsőhöz sétáltam. Mikor az első lépcsőre leléptem, éreztem, valaki lába elgáncsolt. Nagyot estem a peronra szerencsére a magasított peronra csak egy lépcsőt kellett lépni. Mikor visszanéztem a földről, Mónika állt a nyitott ajtóban és gúnyosan nevetett felettem. Egy sétáló nő segített felállni, megfogta karomat és talpra segített. Megköszöntem neki, majd indult tovább az induló járatához.

- Hozz egy kávét.- szólalt meg Mónika.

Bólintottam egyet és nem várva a többiekre, inkább egyedül indultam el. A vasút állomás hatalmas volt, rengeteg emberrel, akik a saját gondolataikba voltak merülve. Tele boltokkal, üzletekkel. -Ez kész labirintus...- Szinte az egészet bejártam, mire megtaláltam a megfelelő ajtót, ami a táborhoz vezető útra nyílt, szerencsére nem volt hosszú a táborig vezető út. Csomagjaimat az információs pultnál hagytam, hogy megkeressem a szobákért felelős személyeket. Egy szökőkút mellett találtam rá Lacira és Laurára.

- Nocsak -nocsak... megjött az elveszett bárány. -mondta Laci. - Mi már beköltöztünk és lefürödtünk. Nézz magadra, hogy nézel ki. - mondta vigyorral az arcán, mire én csak megforgattam a szemem.

Fogtam egy kis földet a szökőkút vizét rá locsoltam, majd közelebb léptem a félig fekvő férfihoz és arcára, valamint hajára kentem a kis maréknyi sarat.

-Nicsak, ki beszél... Te rosszabbul festesz, mint én....-nevettem el magam hangosan.

Majd tovább indultam. Körbejártam az egész tábort. Végül az egyik ház mellett ismét bele botlottam Laciba, aki addigra rendbe szedte magát és mellette ott volt Mónika, kezében a kiosztással.

- Mónika, melyik szoba az enyém??-kérdeztem mostanra már nagyon fáradtan.

- Mit érdekel az téged! Hagyj...-zavart el és kezével intett.

- Tied, a 35 G... -Szólalt meg Tamara, kicsit távolabbról, mire én rávezettem tekintetemet..

- Köszönöm szépen.- mosolyogtam rá megkönnyebbülten az osztálytársamra.

Vissza indultam az információs pulthoz, de a csomagjaim nem voltak ott. - Mi a ....- Körbenéztem és kicsit távolabb a kukák mellett megláttam a bőröndömet. Oda szaladtam. Kerestem a hátizsákom, de nem volt sehol. Még a kukákba is belenéztem, de sehol nem találtam. Fogtam a bőröndöm és ismét bejártam az egész tábort az ajtókat nézve, melyik lenne az enyém. Sehol nem találtam.Két lány beszélgetését meghalva a városba indultam, miszerint kint is vannak lakóhelyek. Róttam az utcákat. Már javában kezdett lemenni a nap és lassan eltűnnek a számozások a házakról. Csak a nappali fényben látszanak. Befordultam az egyik sarkon, mikor egy nagy zaj hallatszott. Eltűntek a számozások. Ám, mintha a 35 -ös számot láttam volna eltűnni az egyik falon, így közelebb sétáltam. Néhányan éppen most vacsoráztak a teraszon. Valami kis kiírást kerestem a számozásról, mikor az egyik lány a társaságból megkérdezte, ki vagyok?

- Szia... (megráztam a fejem) Sziasztok. Anna vagyok. A 35 G- t keresem.