Újra vele (Befejezett)

11. Máté

Máté szemszöge:

- Na, de egyetek, mert kihűl az étel. Én pedig megyek folytatom a munkát.- majd már fordult is meg. Megragadtam finoman csuklóját, melyre bizseregni kezdett a tenyerem. Rám nézett csodálatos szemeivel és megérintette kézfejem, hogy engedjem el.

- Köszönöm...

- Előbb egyél, aztán beszélünk!!!

Kihúzta a kezemből vékony csuklóját és elment. Én visszavezettem tekintetem az előttem lévő magasan megrakott tányérra és elkezdtem enni. Az utolsó falatokkal már küzdöttem, hisz két személy is jóllakott volna az adaggal. A mellettem ülők próbálkoztak csenni egy két falatot, de nem hagytam, csaptam a kezükre és elhessegettem... -Ebből nem eszik senki más!!- húztam gúnyos mosolyra a számat. Az asztalnál ültem még mindig, megmozdulni is nehéz volt, olyan teli voltam, mikor egyszer csak leültek mellém.

- Hogy ízlett a reggeli??-kérdezte kissé félve, tekintete kissé aggódó volt, de reménytől csillogott.

- Csodálatos volt, mint...- kezdtem el mondani.

-Anna!- szólította meg a tulaj.

-Mennem kell...-pattant fel es az idősebb férfihoz lépkedett.

-Várj... -kaptam utánam, de már túl messze volt tőlem, hogy elérjem.

Láttam, ahogy beszélgetnek és mind a ketten mosolyognak, egy kis féltékenységet éreztem a lelkem mélyen, de gyorsan el is hesegettem, hisz a nagyapja is lehetne a tulaj. Mikor visszajött hozzám, ami határozottan jól esett.

-Most mennem kell...-Mi hova? Azt hittem egy kicsit velem leszel...-

- Ne menj..-próbáltam marasztalni.

- Ha gondolod gyere velem, de muszáj pár dolgot megvegyek.

Nem is gondolkoztam, azonnal felálltam és el is indultunk. Izgultam, mellette nem tudtam nyugodt maradni, nem akartam megint csak a távolból figyelni és most nem is kellett.

-Miért nem pihensz?? Még nem vagy jól teljesen.- adtam hangot a kezdeti zavarodottságomnak.

- Jól vagyok, ne aggódj. Pihentem az éjszaka.

- De miért dolgozol??-kérdeztem még mindig értetlenkedve.

- Tönkre ment minden holmim és sokat azt se tudom hol van. Kell vegyek néhány ruhát, tisztálkodási eszközt és ilyeneket. Csak nem hordhatom a te ruháidat mindig... Egyetlen nadrágom maradt épen, de az édes kevés. Így is ruha nélkül alszok...

Na jó, ezt jobb lett volna, ha nem tudom meg... bár a szám kiszáradt, mégis nyelnem kellett egyet, hogy a szívem visszanyeljem a torkomból... dübörgött a testem minden sejtjében a vér és a fantáziám is kellőképpen beindult az utolsó mondatra.-Megőrjít!! Így is nehéz vissza fognom mellette magam, hiszen rendkívül vonzó, de így mi lesz velem.- Édesen, lelke mélyéről felnevetett mellettem, én nekem pedig muszáj volt egy kicsit elfordulni tőle, hogy ne lássa meg lángba borult arcomat.

-Gyere, ide bemegyünk.

Megfogta a kezem és behúzott a drogériába. Igazából nem nagyon szeretek vásárolni, de ez egyáltalán nincs így most. Sőt egy kicsit élveztem is. Megtudtam, hogy nem szereti a sminkcuccokat. Szereti a gyümölcsös illatokat. A humora rendkívüli... lányoknak nem igazán sikerült megnevettetnie, de neki olyan könnyen ment, mint madárnak a repülés. Én is úgy éreztem magam mellette, mintha repülnék. Már a kasszánál álltunk sorba, mikor rájött, hogy a parfüm elmaradt.

- Várj itt, megyek én... - ajánlottam fel neki és azzal a lendülettel el is tűntem a sorok között.

Visszamentem a parfümökhöz, hisz ez volt az az egy, amit tudtam, milyet használ. Többször is végig néztem a polcokat, de nem találtam meg. Gyorsan kell keresnem egy megfelelő illatot. Volt néhány, amit kipróbáltam, de nem tetszett egyiksem, vagy nem hozzá illő volt. Az egyik magasabb polcon szemet szúrt egy visszafogott kis üvegcse, amit le is emeltem. Levettem kupakját és az orromhoz emeltem. Rögtön ő jutott az eszembe, mikor visszaértem és először megláttam a sok év után. Azonnal vigyorogni kezdtem. Levettem egy bontatlan csomagot és a kasszához siettem. Mikor léptem ki az üzletből, akkor láttam meg, hogy a szemben lévő padon ül.

- Na végre... Azt hittem bajod esett... Ennyi ideig egy plázacica se vásárol... - mondta csipkelődve és nevetve. Zavaromban csak a tarkómat vakartam meg.

-Nem találtam meg azt, amit használsz... így választottam egy másikat, szerintem ez illene hozzád.

- De hisz nem is tudod melyiket használom...- billentette félre a fejét én pedig csak mindent tudó módon elmosolyodtam.

- ööö hhhh... -húztam meg a vállam.

- Mutasd milyet vettél??- nyúlt a táska felé.

-Tessék.

Elvette a kis zacskót és kivette, lepattintotta és megszagolta, arcán elégedettség suhant át. Nyakára fújt egyet a kis üvegcséből.

-Hhhhmmmm, jó illata van. Szerinted??

Nem bírtam magammal magamhoz húztam derekánál fogva és lehajoltam nyakának hajlatába, mélyeket lélegeztem, forrongott a testem, az agyam teljesen kikapcsolt, mikor ajkaim egy pillanatra selymes bőréhez ért. Szaporán vettem a levegőt a szívem pedig vadul dübörgött mellkasomban, mintha át akarna törni az ő szíve mellé.