Újra vele (Befejezett)

Máté

Erre nem tudtam mit mondani csak bámultam ki a fejemből, ezt észre véve ő is, kiment a szobából. Már éjfél is elmúlt, mikor elmentem tusolni, A hideg vizet is perzselőnek éreztem, de csak hagytam, hogy cseppjei végig folyanak testemen. Pár percig még ott álltam, aztán elzártam a vizet és magamra tekertem a törölközőmet. A kézmosóhoz lépve egyik kezemmel letöröltem azt a kis párát, ami a tükörre csapódott le. Végignéztem magamon, de semmi értelmes gondolat nem volt a fejemben. Felvettem egy boxert, majd egy melegítőt, úgy vánszorogtam vissza az ágyamba. Sokáig forgolódtam, mire elnyomott az álom.

Reggel a nap vakító sugarára ébredtem, feltápászkodtam és át öltöztem. Egy fehér pólót és egy fekete farmert vettem fel, így indultam le reggelizni.

Már a lépcső alján voltam, mikor megláttam Annát, ahogy engem stírölt végig, amire elpirult. Mosoly kúszott az arcomra. Mellette álltam meg.

-Jó reggelt!- mondtam ki még kissé rekedt hangon.

- Jó reggelt, Máté... Hozom a reggelid! Ülj le.- mosolygott rám, de én csak értetlenkedve néztem a konyhába sétáló formás alakot. -Nem értem, miért ő hozza a reggelim? Miért ment be a konyhába? Miért járkál fel-alá az asztalok között?-

- Máté, ne nézd már ennyire...-szólt rám az egyik lány nevetve.

-Haver, nyugi... ne támadd le!

Gondolataimból ez zökkentett ki. Fogtam a széket és leültem az asztalhoz. A konyhából hozta ki a tányért.

- Ő, miért kapott mást??- szólalt meg kissé nyafogva Bence.

- Ez nem fer...-szólaltak meg páran, majd elém rakta a púposan megrakott tányért.

- Jelen helyzetemben, csak ezzel tudom neki megköszönni, amit értem tett. Így én magam csináltam az ételt neki.

Elkábultam a tányérról felnéztem a szemeibe, valamit akartam neki mondani, már vettem is a levegőt, de egyszerűen nem tudtam hangot kiadni magamból.- Ez a nő... elvette a józan eszem!!- csak néztem és elvesztem benne. Minden olyan varázslatos ezzel a nővel.

-Palacsinta...

- Gofri...

- Muffin.... Igérd meg, legközelebb nekem is csinálsz ilyet.-könyörgött az egyik fiú kezét összetéve.

-Soha!! Ne is álmodj róla... - tekintetem nem tudtam elszakítani róla, de a hangom elég fenyegető volt, hogy megértse a célzást. -Nem engedem, hogy másnak is főzzön, csak magamnak akarom ezt a kiváltságot... és őt is!! Akarom ezt a nőt!!- hallottam, hogy röhögnek a többiek, de kicsit sem érdekelt.

.................................

Mostantól kicsit sűrűbben hozom a részeket. Mit szóltok hozzá?