Újra vele (Befejezett)

17. Máté

Máté szemszög:

-Hogy mondod??- kérdezte vissza, biztos ami biztos jól hallotta e.

- Csak annyit, hogy nem értem az embereket...

-Én se értem, de elfogadom, ami történt. Hisz megváltoztatni, úgysem tudom.

Csend telepedett ránk.

-Mennyi az idő?? hhhhiiiii .. Elkések....-kapta fel táskáját.

-Honnan??

-Dolgoznom kell...

Megfogta kezem és húzni kezdett.

-Gyere... Futás!!

Futásnak eredtünk és egész a szállóig meg sem álltunk.

-Épp időben kisasszony...

Szólt ki a konyhás néni. Segítettem megteríteni az asztalokat, közben pedig nevettünk, viccelődtünk egymással.Gyorsan telt így az idő. Mi is megvacsoráztunk.

-Várj itt, mindjárt jövök. -szólaltam meg, mikor megfelelőnek találtam a pillanatot.

Felszaladtam a lépcsőn és a szobámból felkapva a dobozt már robogtam is vissza a nő felé.

-Anna, téged keresnek!-szólt az egyik lány.

-Jövök!

Értem oda az asztalunkhoz.

-Hát ez a doboz??- kérdeztem furcsálva.

- Nem tudom, most hozták. Majd később megnézem. Most inkább te rád figyelek.

-Tessék, ez a tiéd... Nyisd ki.

A két doboz rendkívül hasonló volt. Felnyitotta a tetejét és a csomagolást.

-Máté, ez az a ruha, ami annyira tetszett... Köszönöm szépen.

Szorosan megölelt, amit én is viszonoztam nagy örömmel, mikor észbe kaptam, hogy mi is történik. Majd visszafordult a ruhához, amin végig simított.

-Gyönyörű voltál benne.... Nem hagyhattam ott a boltban.- vakartam meg a tarkómat vissza emlékezve arra a pillanatra, zavarba jöttem megint.

-Jaj, nagyon szép... Tényleg köszönöm.... Egy nap két ajándékot is kaptam tőled....

- Nekem elég, ha boldognak látlak...- simítottam meg arcát.

-Vigyázz, még a végén megszokom!!!-cukkolt kicsit.-Bár tudná, hogy mindent megadnék neki, hogy a tenyeremen akarom hordozni élete végéig.

-Nézd meg mi van a dobozban.- böktem a másik csomag felé.

-Biztos??

-Persze, nyugodtan.

Kinyitva a másik dobozt is ugyanaz a ruha volt benne. Egy kártyával

-Anna, jól vagy??-kérdeztem látva, hogy teljesen elfehéredett.