Anna szemszöge:
Az asztal társasága hangosan felnevetett.
- Na, de egyetek, mert kihűl az étel. Én pedig megyek folytatom a munkát.
Megfordultam, Máté elkapta a kezem és megfogta. Ránéztem és kezem az ő kezéhez érintettem.
- Köszönöm...
- Előbb egyél, aztán beszélünk!!!
Kihúztam kezemet kezéből és folytattam a munkát. Miután vége lett a reggeli időnek, oda mentem Mátéhoz és leültem mellé.
- Hogy ízlett a reggeli??-kérdeztem kissé félve.
- Csodálatos volt, mint...
-Anna! - Hívott magához a tulaj.
-Mennem kell...-pattantam fel es az idősebb férfihoz lépkedtem.
-Várj... -kapott utánam, de már túl messze voltam tőle, hogy elérjen.
- Itt a mai napra a fizetésed. Sok jó visszajelzést kaptam a vendégektől és a konyháról, így már most odaadom, később nem leszek itt.
-Köszönöm szépen.-háláltam meg.
-Én is!!
Visszamentem Mátéhoz és megálltam mellette.
-Most mennem kell...
- Ne menj..-próbált marasztalni.
- Ha gondolod, gyere velem, de muszáj pár dolgot megvegyek.
Felpattant a székről és elindultunk.
-Miért nem pihensz?? Még nem vagy jól teljesen.
- Jól vagyok, ne aggódj. Pihentem az éjszaka.
- De miért dolgozol??-kérdezte még mindig értetlenkedve.
- Tönkre ment minden holmim és sokat azt se tudom hol van. Kell vegyek néhány ruhát, tisztálkodási eszközt és ilyeneket. Csak nem hordhatom a te ruháidat mindig... Egyetlen nadrágom maradt épen, de az édes kevés. Így is ruha nélkül alszok...
Máté nyelt egy nagyot, akkorát, hogy még én is hallottam a városi zaj mellett. Felnevettem, amire ő zavarba jött és elfordult.
-Gyere, ide bemegyünk.
Fogtam meg kezét és behúztam a drogériába. Fogtam a kosarat és elkezdtem bele pakolni. Miközben válogattunk a termékek között, nagyokat nevettünk és jól szórakoztunk. Már a kasszánál álltunk, mikor eszembe jutott, hogy nem raktunk a kosárba parfümöt.
-Ohhh, a parfümöt elfelejtettem... Visszamegyek érte.-mondtam gyorsan.
- Várj itt, megyek én... - és azzal a lendülettel el is tűnt a sorok között. Már az utolsó terméket is lehúzta a boltos srác és mivel sokan álltak mögöttem kifizettem és kimentem az üzletből. Szemben egy pad volt, így leültem. Ahhoz képest, hogy városban voltunk a madarak csicsergése végig jól hallható volt, a nap pedig melegen sütött. Kb 15 perc múlva jött ki Máté.
- Na végre... Azt hittem bajod esett... Ennyi ideig egy plázacica se vásárol... - mondtam csipkelődve és nevetve.
-Nem találtam meg azt, amit használsz, így választottam egy másikat, szerintem ez illene hozzád.
- De hisz nem is tudod melyiket használom...- billentettem félre a fejem.
- ööö hhhh... -vakarta meg tarkóját.
- Mutasd milyet vettél??- nyúltam a táska felé.
-Tessék.
Kezéből elvetem a zacskót és kinyitottam. Kezembe fogtam az üvegcsét. Lepattintottam a tetejét és egyet a nyakamra fújtam.
-Hhhhmmmm, jó illata van. Szerinted??
Közelebb lépett, derekam megfogva a nyakamhoz hajolt. Mélyet szívott az illatból.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Újra vele (Befejezett)
RomantizmAz iskolai bántalmazás vezethet boldogsághoz, mely egy kiránduláson játszódik?! Vissza találnak egymáshoz, vagy elvesztik egymást?