Újra vele (Befejezett)

21. Máté

Máté szemszöge:

-Emlékezz, gyerekkorodban az utcádban lakott egy dundi szemüveges fiú. Sokat hívott titeket játszani és mindig visszautasítottátok. Néha mégis elfogadtad és játszottál vele. Egyszer beleestél egy medencébe és kihúzott, azóta is rettegsz a víztől. Suliban mindig apró csomagokat találtál a padodban...

-Emlékszem,-vágott közbe- mindig azt hittem, hogy Laci adta... egyszer meg is kérdeztem tőle, de nem válaszolt soha csak mosolygott.

-Az én voltam... aztán összejöttetek Lacival és én elmentem egy másik iskolába nem bírtam nézni, hogy együtt vagytok.-még most is elszomorított a tudat, hogy vele volt.- Lefogytam és egy sikeres céget alapítottam. Később egy barátom mesélte el, hogy mi volt a bálon. Azonnal pakoltam a bőröndbe és visszajöttem. Ismét beiratkoztam a suliba, de nem mertem közeledni hozzád, hiába fogytam le, műttetem meg a szemem. Nem volt önbizalmam hozzá, hogy eléd álljak.- Igazából még most sincs elég önbizalmam hozzád- Végig a háttérből néztelek és vigyáztam rád, amennyire csak lehetett.-visszaálltam vele szembe- Most itt a táborban pedig álmodni se mertem volna, hogy mellém ülsz le a padon, hogy egy épületben leszünk, hogy a szomszéd szobában kapsz helyet a fiúk részlegén. De téged nem is zavart, a kicsi szoba, vagy az, hogy 30 fiúval egy emeleten laksz. Imádtam, hogy nem félsz bekopogni a szobám ajtaján ruhát kérni magadnak. Ott volt az, amikor a kígyó megharapott bele örültem volna, ha történik veled valami egész éjszaka a kórházban, azért könyörögtem, hogy gyógyulj meg. Megfogadtam, hogy megpróbálok közelebb kerülni hozzád, de olyan vagy nekem, mint egy mágnes a fémnek. Beszippantottál és észre sem vettem, hogy mi történik körülöttem, csak téged láttalak, csak téged hallottalak, ha nem voltál a közelemben hiányoztál, csak rád tudtam gondolni...

-Máté, én...-hebegett kirohanásomtól.

- Várj, hallgass végig.... Legalább egyszer hadd mondjam ki hangosan és neked...-tekintetem könyörgött- Anna... Én ... Szerelmes vagyok beléd.... Én szeretlek téged!!

Nem tudtam leolvasni semmit az arcáról, így jobbnak láttam, ha magára hagyom kicsit. Én sem így terveztem, hogy bevallom neki, de már nem vonhatom vissza és ez megijeszt .-Mi van, ha elszúrtam?! Mi van, ha nem érez irántam semmit?-

Visszamentem a céghez, hátha ott találok egy kis nyugalmat. Az éjszakát munkával töltöttem, ami már kellett is. Mikor visszaértem csak Andrissal találkoztam.

-Minden az arcodra van írva haver!!- szólt oda Andris. - Nem aludtál semmit igaz?-Jah, hogy erre gondolt.-

-Nem nagyon, dolgoztam.- mondtam a féligazságot.

-Menj, pihenj kicsit... szarul festesz.- veregette meg a vállam.

Szót is fogadtam neki, bementem a szobába, de aludni nem tudtam volna, így fogtam a táskám és bele pakoltam minden ruhámat, hiszen mindegyik használt volt már, vagy épp más lett a gazdálya, aminek gondolatára elmosolyodtam. Mikor összeszedtem mindent, elindultam a céghez ott van bőven ruhám. Intettem az akkor már reggeliző társaságnak, de nem álltam le beszélni velük csak sétáltam tovább, nem foglalkozva semmivel. Gyorsan kicseréltem a ruhadarabokat és taxival mentem vissza. Az ajtóban találkoztam Bencével, Dáviddal Csengével és Barbival.

-Máté... te nem találkoztál Annával?- bökte ki Bence.

-Téged keresett...-Folytatta Csenge.

Mikor meghallottam ezt, a táskám az asztalra vágva futottam a kikötő felé, ahol megláttam a csoportot. Az utolsó ember neki ment és dőlni kezdett a víz felé. Épp jókor toppantam oda, hogy még elkaphassam, mielőtt a baj megtörténik.

-Mit csinálsz te lány?? Pont a kikötő széléhez kellett állnod?? Hmmm??- nem akartam mozdulni -Csak még egy kicsit... csak még egy kicsit maradj így, kérlek!- mélyeket lélegeztem lejjebb engedve a fejem a parfüm, ami oly tökéletesen illet a személyiségéhez, az orromba kúszott, amire melegség áradt szét bennem. Az a ruha van rajta, amit tőlem kapott, amitől a szívem dübörögni kezdett a pillangók, pedig ott zsongtak a gyomromban bizsergett az egész testem.