Újra vele (Befejezett)

20. Anna

Anna szemszöge:

-Emlékezz, gyerekkorodban az utcádban lakott egy dundi szemüveges fiú. Sokat hívott titeket játszani és mindig visszautasítottátok. Néha mégis elfogadtad és játszottál vele. Egyszer beleestél egy medencébe és kihúzott, azóta is rettegsz a víztől. Suliban mindig apró csomagokat találtál a padodban...

-Emlékszem,-vágtam közbe- mindig azt hittem, hogy Laci adta... egyszer meg is kérdeztem tőle, de nem válaszolt soha csak mosolygott.

-Az én voltam... aztán összejöttetek Lacival és én elmentem egy másik iskolába nem bírtam nézni, hogy együtt vagytok.-tekintete elszomorodott- Lefogytam és egy sikeres céget alapítottam. Később egy barátom mesélte el, hogy mi volt a bálon. Azonnal pakoltam a bőröndbe és visszajöttem. Ismét beiratkoztam a suliba, de nem mertem közeledni hozzád, hiába fogytam le, műttetem meg a szemem. Nem volt önbizalmam hozzá, hogy eléd álljak.- elfordult tőlem- Végig a háttérből néztelek és vigyáztam rád, amennyire csak lehetett.-visszaállt velem szembe- Most itt a táborban, pedig álmodni se mertem volna, hogy mellém ülsz le a padon, hogy egy épületben leszünk, hogy a szomszéd szobában kapsz helyet a fiúk részlegén. De téged nem is zavart, a kicsi szoba, vagy az, hogy 30 fiúval egy emeleten laksz. Imádtam, hogy nem félsz bekopogni a szobám ajtaján ruhát kérni magadnak. Ott volt az, amikor a kígyó megharapott bele örültem volna, ha történik veled valami egész éjszaka a kórházban, azért könyörögtem, hogy gyógyulj meg. Megfogadtam, hogy megpróbálok közelebb kerülni hozzád, de olyan vagy nekem, mint egy mágnes a fémnek. Beszippantottál és észre sem vettem, hogy mi történik körülöttem, csak téged láttalak, csak téged hallottalak, ha nem voltál a közelemben hiányoztál, csak rád tudtam gondolni...

-Máté, én...-hebegtem.

- Várj, hallgass végig.... Legalább egyszer hadd mondjam ki hangosan és neked...-tekintete könyörgött- Anna... Én ... Szerelmes vagyok beléd.... Én szeretlek téged!!

Máté fogta magát és eltűnt a sötét éjszakában, mire feleszméltem és utána indultam volna már nem láttam hol van. Megannyi érzés és még több kérdés kavargott bennem. Nem tudtam mit tegyek! Csak lerogytam a földre és bámultam magam elé. A kérdések lassan válaszra találtak, az érzések lassan lecsitultak és letisztultak a szívemben. Már reggeli idő volt, mire visszaértem a szállásra, a többiek lent ültek a teraszon.

-Sziasztok láttátok Mátét??

-Nem, még nem láttam.

-Én sem...

-Nem, miért??

-Szeretem....- Mondtam kicsit zavarodottan

-Mi??

-Mikor??

-Hogy???-kérdezgették a többiek.

-Beszélnem kell vele. Minél előbb.-döbbentem rá.

-Nézd meg a szobájában.

-Igaz...

Felrohantam a szobájához.

-Na végre, Máté bevallotta... -mondta Andris.

Megálltam az ajtó előtt, emeltem a kezem, aztán jött az ötlet, hogy így nem jó... Gyorsan bementem a szobámba és átöltöztem, abba a piros, fehér virágos ruhába, amit tőle kaptam, fújtam magamra a parfümből, megfésülködtem. Majd ismét az ajtaja elé álltam, kopogtam.Nem jött ki senki, benyitottam, de minden üres volt. Leszaladtam, a srácok még mindig ott voltak.

-Nincs a szobájában...- mondtam csalódottan.

-Most ment ki az ajtón...- mutatta az egyik lány.

-Elkerültétek egymást!!

-Menj gyorsan... Még utoléred, ha sietsz!!

Minden erőmmel futottam és kerestem. Visszamentem a partra, ahol beszélgettünk, de ott sem volt. Az utolsó hely, ahol nem néztem a kikötő.

-Visszament volna...-gondolkodtam.

A parton végig szaladtam egyenesen oda, ahol az este bevallotta, hogy mit érez. Körbenéztem, de nem láttam sehol, könnyeimet nem tudtam visszatartani. Lerogytam a földre. Tanácstalan voltam. Meg akartam találni. Felálltam a földről és a kikötő beton széléhez sétáltam az arra járó turista csoport elöl. Lábfejem már a levegőben lógott. Az utolsó ember kissé nekem jött. Ezzel elveszítve az egyensúlyomat. Egy pillanat alatt, két ölelő kar között találtam magam.

-Mit csinálsz te lány?? Pont a kikötő széléhez kellett állnod?? Hmmm??- szólalt meg a mély lágy hang a fülem mellett. Leheletét a nyakamon éreztem, melyre kellemesen megborzongtam és lehunytam a szemem. Parfümjének kellemes fűszeres illata az orromba kúszott, amelyre a pillangók még hevesebben repültek hasamba.