Újra vele (Befejezett)

18. Anna

Anna szemszög:

Elfehéredtem, mikor elolvastam a kártyát.

-Anna, jól vagy??-kérdezte Máté.

-Ebből elég!!!-dühödtem fel.

Fogtam a ruhát, a cetlit és a táborba mentem. Mindenki egy helyen volt össze gyűlve. Szokás szerint nem szóltak a programról, de ez érdekelt a legkevésbé. Egyenesen Laci elé álltam és hozzá vágtam a ruhát.

- A szeretődnek vegyél ruhákat, ne annak, akit megcsaltál... Idióta!!! Hagyj már végre békén!!!- dühömtől forrt a vérem és csattani készült.

Máté odajött hozzám megfogta a derekam és megcsókolt.

-Hagyd békén a barátnőmet, megértetted??- mutatta Laci felé mutató ujját fenyegetően.- Gyere bébi, menjünk innen!!

Megfogta a kezem és elhúzott onan. Móni pofonja Laci arcán akkorát csattant, hogy mi is hallottuk, pedig már jókora távolságra voltunk tőlük. A kikötőben álltunk meg csak. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

-Láttad az arcukat??? -kérdezte nevet.

-Hát az minden pénzt megért!!

-És az a pohon, amit Mónika adott Lacinak, még nekem fájt, pedig csak a hangját hallottam...-érzett együtt Máté Lacival.

-Meg is érdemelte....- mondtam a nevetéstől kifulladva.

Hirtelen mind a ketten el komolyodtunk. Rájöttünk, hogy kezünk még mindig összekulcsolva van. Elhúztam kezemet.

-Máté, nem gondoltál arra, hogy színész legyél?? Nagyon jó voltál!!!- törtem meg a kínos csendet és szemébe néztem.

-Nem volt minden színészkedés... Tényleg meg akartalak csókolni már... bár nem így!- vakarta meg tarkóját zavarában.

-De hisz nem is ismerjük egymást ...- ismételtem meg az igazságot.

-Most én kérlek, hogy ne ellenkezz. Legyünk együtt. Megismerjük egymást. Nem bírnám elviselni, ha mással látnálak, ha más fogná a kezed, ahogy én fogtam most ...- gyomromban a pillangók feléledtek.

-Egy pillanat... Te miről beszélsz? - hátráltam egy lépést.