Újra vele (Befejezett)

7. Anna

Anna szemszöge:

- Hagyd őket... Nem éri meg. -csitítottam el a férfit, és kezem az arcára tettem. Gondoltam ezzel kizökkenthető haragjából, így is lett. Éreztem, ahogy megborzongott érintésemtől. Elléptem tőle egy kicsit.

- Gyere, vissza viszlek a szállóba, pihenned kell... Még nem vagy jól ...- szemeimbe nézve látható volt, hogy aggódott és dühös volt, küzdött magában...bólintottam és elkezdtem sétálnia a tábor kapuja felé.

-Anna... -szólított meg Laci, de mint aki nem is hallja sétáltam tovább.

Lábaim minden lépésnél megrogytak. Máté megfogta derekam és felemelt menyasszony pózba, úgy vitt tovább. Karjaimmal átfogtam nyakát és közelebb húztam magam. Illata, kellemes enyhet adott, fáradt lelkemnek. Ahogy kiértünk a tábor területéről fogtunk egy taxit.

A szállodába visszatérve a teraszon vártak a többiek, a taxiból Máté segített kiszállni. Léptem párat, de lábaim nem bírtak el még most sem. A mellettem álló férfi így ismét karjaiba vett és leültetett az egyik padra a teraszon.

- Jól vagy??

- Nagyon aggódtunk...

-Jól vagyok.. keményebb vagyok, minthogy egy kígyó mérge kifogjon rajtam....-Nevettem el magam. Mire a többiek is.

- Ha már viccelődik, akkor tényleg jól van...- szólalt meg Bence.

- Tényleg jól vagyok...-nyugtattam meg mindenkit, köztük magamat is.

- Én ezt nem mondanám... - mormogta az orra alatt Máté. Majd elviharzott a társaság közepén keresztül.

- Ezt mi lelte??? - kérdezte Andris.

-Tényleg... a kígyó??- kérdeztem hirtelen.

-Jött néhány ember és elvitték!

-Akkor jó... Nem esett baja az állatnak, ugye???-kérdeztem kissé bátortalanul.

- Nem... Nem hiszem.

- De te a kígyóért aggódsz???-Kérdezte hitetlenkedve Csenge.

- Szegény pára, nem tehet semmiről, csak magát védte...-mondtam védelmében.

Még kicsit beszélgettünk aztán felsegítettek a szobába. Pihennem kell. Nem is kellett sok idő, hogy elaludjak. Másnap reggel korán keltem sose voltam az a sokáig alvó típus. Megkerestem a tulajt és megkértem, hogy pénzért dolgozhassak. Gyorsan bele is egyezett. Először a konyhába segítettem a reggeli elkészítésével, majd a terítésnél segítettem, bár néha meg kellett álljak, jól bírtam a munkát. Mikor jöttek a lakók, én szolgáltam fel nekik az ételt, eddig ezt a konyhások csinálták, akik nagy örömmel vették a segítséget.

- Te lány... mit csinálsz??-kérdezte meg tőlem Andris, melyre kissé összerezzentem.

- Dolgozok... Jól vagyok... teljesen...- válaszoltam teljes nyugodtsággal végig mutatva a testemen.

-Ha ezt Máté megtudja....- mondta Andris. - Jön is...nézd.-mutatott a lépcső irányába, kicsit hátra léptem és ránéztem. Fekete farmer volt rajta, egy fehér v nyakú pólóval, ami ráfeszült tökéletes felsőtestére. Haja kócosan ált ide-oda, ami borzasztó vonzóvá tette. Arca fáradtságot tükrözött, mint aki nem aludt rendesen régóta.

-Ülj le hozzánk. Jó?? - kérlelt Barbi.

- Még nem lehet...- mondtam, hisz még nem volt vége a reggeli időnek.

-Jó reggelt. - mondta Máté mellettem megállva.

- Jó reggelt, Máté... Hozom a reggelid! Ülj le. -szóltam neki mosolyogva.

Szemei tágra kerekedtek és nem bírta felfogni mi is történik. Hosszan utánam nézett és próbálta megérteni a dolgokat. Mikor visszanéztem rá, még mindíg zavarodott tekintettel nézett felém, amire én csak egy széles mosolyt engedtem az arcomra. Aranyos volt... talán túlságosan is, hogy ne mozgasson meg bennem valamit.

- Ő, miért kapott mást??- szólalt meg kissé nyafogva Bence, mikor közelebb értem az asztalhoz.

- Ez nem fer...-szólaltak meg páran.

- Jelen helyzetemben, csak ezzel tudom neki megköszönni, amit értem tett. Így én magam csináltam az ételt neki.

Máté felnézett rám székéről, beszédre nyitotta a száját, de egy hang sem jött ki a torkán.

-Palacsinta...

- Gofri...

- Muffin.... Igérd meg, legközelebb nekem is csinálsz ilyet.-könyörgött az egyik fiú kezét összetéve.

-Soha!! Ne is álmodj róla... - szólalt meg Máté, miközben még mindig engem nézett.