Újra vele (Befejezett)

13. Máté

Máté szemszög:

-Tökéletes... - A vágy, ami feléledt bennem, hangom is megváltoztatta. Nem tehettem róla... Őrülten akartam, azt a tökéletes nőt, aki most a karjaim között van. Én pedig FÉRFIBÓL vagyok, aki csak rá vágyik.

Ellépett tőlem, bennem pedig őrületes hiány érzet kerekedett. Arca kipirosodott zavarában, ami megmelengette belsőmet.

-Mennyibe került, fizessem ki neked??!!-érdeklődte miközben eltávolodott tőlem.

- Nem számít mennyibe került...

- Kérlek, hagy fizessem ki!!!

-Csak fogadd el, mint... ajándék!! - vigyorodtam el.

-Rendben van, ahogy látom úgy se tudlak erről meggyőzni.- adta fel.

-Így van.... -mondtam határozott hangon.

Közelebb húzott és megpuszilta az arcomat. -OKÉ... most olvadtam el a lábai elé!-

-Köszönöm. -Suttogta a fülembe, amire mozdulni sem mertem. Lehelete melegen cirógatta a fülem alatti részt. Lágy hangja, már majdnem csábító volt. Amire megfeszült MINDEN porcikám.

-Na, mi lesz, jössz...vagy egyedül folytassam??- kérdezte incselkedve, amire észhez tértem.

Oda siettem mellé épp időben, mert egy fiú a nagy sietségében meglökte Annát, aki elvesztette az egyensúlyát. Egyenesen nekem esett a lány, én pedig köré fontam karjaimat, hogy megtartsam. -Ez így nem jó, így nem tudom türtőztetni magam...- Ezt ő is észre vehette rajtam, mert hirtelen rontott ki karjaim közül.

-Ott egy üzlet, menjünk be oda.-mutatott egyenesen.

Bementünk egy ruhaüzletbe, ahol választott pár darabot és a fülkébe lépett elhúzva a függönyt. A próbafülkével szemben egy kanapé volt, oda ültem le. Jókat nevettünk egy-egy darabon, ami borzalmas volt. Meguntam az ücsörgést és körbe néztem én is jobban. Mikor hívott Janka, hogy ma mindenképpen be kell mennem a céghez. Napok óta nem is jártam bent biztos sok munka felhalmozódott. Éppen tettem volna el a telefont, mikor meghallottam csilingelő hangját.

-Na milyen??- Felé fordultam, de a lélegezni sem tudtam.

Fehér szandál volt bokáján megkötve, hosszú formás lábait combközépig érte a piros ruha, amin fehér kis virágok voltak. Csípőjét, vékony derekát és kerekded melkasát tökéletesen kiemelte. Kulcscsontját és vállait egy vékony pánt takarta csupán, haját pedig egy kócos kis kontyba fogta fel. Szemei ragyogtak, ahogy mosolygott. A telefonom kibillent a kezemből és a földön hangosan csapódott.

-Anna...- szólaltam meg egyszerre valakivel mellettem. -Már megint ez az idióta...- Szorult gyorsan ökölbe a kezem. Egyszer összeverem ezt a szarcsimbókot... Anna állt be közénk, nehogy jelenetet rendezzünk a boltban.

-Anna... Anna... Nos ez a ruha elfogadható... Rajtad!!- mondta a fülkéből kilépő Mónika, ugyanabban a ruhában, mint amit Anna viselt, de közel sem állt a lányon olyan jól, sőt majdnem hogy sehogy nem állt rajta..

-Na, már csak te hiányoztál... -mondta halkan.

-Máté, menjünk!!!-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Miért kellene elmenjünk, csak, mert ők itt vannak??!!-tekintetem a dühtől forrongott, de mikor láttam hogyan néz rám megenyhültem.

-Kérlek, csak menjünk. Van még bolt ahova elmehetünk. Nem akarok balhét.

-Rendben. Menjünk.-egyeztem bele.

-Átöltözök és mehetünk.

Az ajtóhoz sétáltam és kiléptem rajta, nem akartam egy levegőt szívni azzal a barommal, mikor Anna ki jött az én ruháimban ismét. Nem mondom, hogy az én ruháimban is ugyan olyan reakciókat váltott ki belőlem ismét. Nagyon is imponáló volt, hogy nyugodtan viseli őket.

-Menjünk.