Újra vele (Befejezett)

12. Anna

Anna szemszöge:

-Tökéletes!!!...- morogta mély hangján, én pedig levegőt venni is elfelejtettem, mire észbe kaptam és elléptem, mert éreztem, ahogy rákvörös lett az arcom, amire csak elmosolyodott.

-Mennyibe került, fizessem ki neked??!!-érdeklődtem, miközben eltávolodtam tőle.

- Nem számít mennyibe került...

- Kérlek, hagy fizessem ki!!!

-Csak fogadd el,... ajándék!! - vigyorodott el.

-Rendben van, ahogy látom úgy se tudlak erről meggyőzni.- adtam fel.

-Így van.... -mondta határozott hangon.

Közelebb húztam magamhoz és egy puszit adtam az arcára.

-Köszönöm.- suttogtam a fülébe, lágy hangon.

Majd elfordultam és sétálni kezdtem, elöntötte a testem a forróság. Visszanéztem a fiúra és lassítani kezdtem.

-Na, mi lesz, jössz...vagy egyedül folytassam??- kérdeztem incselkedve.

Az utcákon sokan voltak. Egy fiú futtában meglökött és Máté karjaiban landoltam, aki időközben beért. Szemei csillogtak és éreztem, hogy kezdek elpirulni megint, ezért elhúzódtam és elfordultam.

-Ott egy üzlet, menjünk be oda.-mutattam egyenesen.

A ruhák egész jó áron voltak. Körbe néztem egy-egy darabot kiválasztottam. Máté leült az öltözővel szemben a fotelba. Én lettem a modell, ő meg a néző. Sokat nevettünk a különböző ruhadarabokon. Az egyik ruhát, mikor felvettem nagyon megtetszett. Piros alapon fehér kis virágok voltak rajta. Kimentem a fülkéből Máté éppen telefonált. Mellette a másik oldalt Lacit láttam meg.

-Na milyen?? -kérdeztem kíváncsian egy félmosollyal a számon.

A két fiú felém fordult, Máté végignézett rajtam, amire a gyomrom is összeugrott. A telefonja is kiesett a kezéből.

-Anna... - Szólalt meg a két fiú egyszerre.

A két fiú össze nézett és mind a kettőnek ökölbe szorult a keze. Közéjük álltam, nehogy egymásnak essenek a bolt közepén.

-Anna... Anna... Nos ez a ruha elfogadható... Rajtad!!- mondta a fülkéből kilépő Mónika, ugyan abban a ruhában, mint amit én viseltem.

-Na, már csak te hiányoztál... -mondtam halkan.

-Máté, menjünk!!!-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Miért kellene elmenjünk, csak, mert ők itt vannak??!!-tekintete a dühtől forrongott.

-Kérlek, csak menjünk. Van még bolt, ahova elmehetünk. Nem akarok balhét.

-Rendben. Menjünk.

-Átöltözök és mehetünk.

Vissza vettem a ruhákat, amiket Mátétól kaptam kölcsön és vissza tettem a ruhákat a helyükre. Laci jött oda hozzám, de nem fordultam meg. Tudtam, hogy ő az, a fahéjas parfümjét nehéz nem észrevenni.

- Miért van rajtad, annak az idiótának a ruhái??-hangjából némi düh hangzott.

-Mert minden ruhámat tönkretette... valaki...-tekintetemet a tükör előtt álló lányra irányítottam.

-Mónika??!! Ő nem tenne ilyet.- mondta hitetlenkedve, mire megfordultam és a szemeibe néztem.

- Vagy Ő, vagy a csatlósai... Vagy a te csatlósaid... Nem is érdekel, hogy ki...

Máté felé vettem az irányt.

-Várj... Beszéljünk...-kapott karom után, melyet erősen megszorított.

-Miért kellene veled beszélnem?? Nincs semmi közöm hozzád... most már!!! És nem is akarom, hogy bármi legyen.

Megláttam Mátét, hogy az ajtóban vár és oda siettem hozzá.

-Menjünk!!