A fattyú [Halálos ítélet III.]

● 24 ●

● BIANCA ●

"Egyszer egy doboz sötétséget kaptam valakitől. Évekbe telt rájönni, hogy ez is ajándék volt."
(Mary Oliver)

A pisztoly csövével szemben ledermedek, de amikor Irina ujja a ravaszra csúszik nem hunyom le a szemem. Apa azt mondta, ő mindig tudta, hogy melyik embere az, aki tűzön-vízen átmenne érte. Aki nem fél a haláltól. Ők sosem hunyták le a szemüket, amikor rájuk emelt egy töltetlen pisztolyt és meghúzta a ravaszt próba gyanánt. Nem fordították el a fejüket, ha valakit ki kellett végezni. Nino ezernyi próba elé állította azokat, akik papíron alkalmasak voltak arra, hogy neki dolgozzanak és bizony rengetegen elbuktak. Apának elég volt annyi, ha rezzenéstelenül szembenéznek a pisztoly csövével. Mert aki fél, az hibázik. Aki fél, abból előbb lesz áruló. De aki nem fél, annak nincs mit veszítenie. És akinek nincs mit veszítenie, azt nem lehet megtörni.

Nekem sincs vesztenivalóm. Nem félek. Önző dolog ez, hisz gondolnom kellene a családomra. Anyára, aki nem bírna ki egy újabb veszteséget. Ő mindig féltett ettől a világtól, de nem tudott eltéríteni tőle. Domenico-ra, aki mindig összekapart a padlóról, és még az egyetemet is otthagyta, hogy én a rögeszméimnek élhessek. Elvettem az álmait, hogy aztán itt végezzem az oroszok karmai között. És Nino-ra, aki a szavát adta apámnak, hogy vigyázni fog rám és az öcsémre. Évekbe telt, mire képes volt beszélni a testvérének tett utolsó ígéretéről. Emlékszem azt mondta, apa még ezt is elhumorizálta. Ki tudja, hányszor játszotta már le a fejében, hogy évek múltán is szóról-szóra felidézte. Úgy látszik Fortuna ezúttal berágott rám valamiért, de veled duplán kibaszott. Nyertél magadnak két kölyköt, ígérd meg, hogy életed árán is megvéded őket. Ígérd meg! - Ezek voltak az utolsó szavai, és Nino mindenre megesküdött, hogy úgy lesz. Azt fogja érezni, hogy nem tudta teljesíteni az öccse utolsó kívánságát. Bele fog őrülni.

Én viszont megtörtem azon a napon, és valahol elvesztettem a lelkemet. Sosem találtam meg újra. Olyan emberré váltam, akivé apa sosem akarta volna, hogy váljak. Betegesen megnyugvást kerestem, és hiába tudtam, hogy bosszú nem adja majd meg nekem, kellett valami, ami éltet. Semmi más nem tartott életben csak az, hogy megfizessek apa életéért. Az orvosit is csak miatta kezdtem el. Aztán már csak arra volt jó, hogy kicsit ellensúlyozza a sok rosszat, amit teszek. Azt hittem, ha segítek embereken valahogy visszaszerezhetem a régi énemet. Aki jó volt. Aki szeretettel válaszolt a bántásra. Aki törődött az emberekkel, és a sötétben is meglátta a fényt. De nem így lett, mert időközben megszerettem a sötétséget. És elnyelt.

Revansot vettem, és nem bánom, ha meg kell halnom érte. A férfi, akinél soha senkit nem voltam képes jobban szeretni, akinek először adtam oda a testem és a lelkem, az összes jót, ami bennem volt, most gyűlöl és rám sem bír nézni. Nem baj, ha meghalok, mert már nincs igazán miért élnem sem.

- Egyáltalán nem félsz - Irina nem engedi le a kezét, az ujja még mindig a ravaszon van. - Miért?

- Ha az embernek nincs vesztenivalója, bátorrá válik. Nekem nincs mit vesztenem, mert minden, ami valaha fontos volt, már régen elveszítettem. - felelem közönyösen. Maxim elfordítja kissé fejét a válaszom hallatán, de még mindig nem néz rám. - Tudom, mit érzel most. Ugyanezt éreztem, amikor az anyád megölte az apámat. Húzd csak meg a ravaszt, és a kör bezárul.

- Nem anya tette!

- Ha helyedben lennék, én is ugyanilyen vehemenciával védeném bármelyik szülőmet. - Hanyagul összekulcsolom a hátam mögött a karjaimat. - A belé vetett bizalmad azonban nem változtat a tényeken.

- Sokat hallottam már az apádról, Bianca. - A hangja hűvös és távolságtartó. Ebben a vonatkozásban le sem tagadhatná, hogy Maxim féltestvére. A higgadtságuk lehet a közös pont. - Ő volt az, aki először az anyám hátába állított egy kést.