A fattyú [Halálos ítélet III.]

● 28 ●

● BIANCA ●

"Ha az ember meggondolja, talán a ki nem mondott szavak még fontosabbak, mint a kimondottak."
(Jodi Lynn Picoult)

Nem vagyok egy koránkelő típus. Az orvosi melóban az volt a legrosszabb, amikor reggeli műszakban dolgoztam. Előtte pedig maximum pár órát aludtam. Olyan is volt, hogy tömegbaleset volt késő éjjel és azonnal behívtak, pedig én éppen a másik melómmal voltam elfoglalva. Ameddig Alex száguldozott a kórház felé, én nem győztem kapargatni a fehér por maradványait a körmeim alól, ami valószínűleg ott sem volt.

Ha viszont ilyen testi örömökkel indul a reggel, amiben jelenleg részem van, nem lehet egy szavam sem, még akkor sem, ha alig múlt hat óra. Maxim erősen belemarkol a csípőmbe az egyik kezével, míg a másikkal egy rezgő vibrátorral a szeméremajkaimon köröz. Tegnap önkényesen felrántotta az éjjeliszekrényem fiókját, amikor zsebkendőt keresett. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki a cuccaim között matasson, ezért nem igazán tettem nagy erőfeszítéseket, hogy a kis (oké, nem annyira kicsi) rózsaszín pajtimat elrejtsem, akire hűen támaszkodhattam a Rafaellel töltött időm alatt. Nem volt rossz vele a szex, csak épp kevés. Majdnem zavarba is jöttem egy kósza másodpercig, de hamar elmúlt, amikor rápillantottam Maximra a szempilláim alól. Az arcára talán még sosem ült ki olyan gonosz, de vággyal teli mosoly, mint amikor kézbe vette a segédeszközt. Rengeteg orgazmust ígért, és meg is kaptam, ameddig már nyöszörögtem, hogy nem bírok ki még egyet. A legutolsó óta maximum 5 óra telt el, most pedig újra bizsereg a gerincem a közelgő gyönyörtől.

Ég a combom, mégis gyorsítok a tempón, kétségbeesetten hajszolom a kielégülést. Maxim hasizma megfeszül a tenyerem alatt, kétszer erőteljesen felfelé lendíti a csípőjét. Az utolsó maga a kegyelemdöfés. Remegve önt el a gyönyör, artikulálatlan sikoly hagyja el a számat. Maxim eldobja a vibrátort, felül, és kényszerít, hogy mozogjak rajta, pedig úgy érzem, mindjárt összecsuklok az orgazmusom erejétől.

- Még egy kicsit!

A lágy parancs, amit a fülembe súg felperzseli a vérem, és eldöntöm, hogy addig lovagolok rajta, ameddig belém nem élvez. Nem fogok leugrani róla. Ezerszer megmondtam neki, hogy még mindig szedek gyógyszert, de köti az ebet a karóhoz. Ha így megy tovább ipari mennyisegű nedves törlőkendőt kell felvásárolnom.

Minden erőmet összeszedve ringatózok az ölében, a nyögései elhalnak az ajkaimon. Megpaskolja a fenekem, jelezve, hogy mindjárt robban, de ezúttal nem teljesítem a parancsát, és erősen rászorítva tovább vonaglok.

- Bianca! - A számba morog és érzem, hogy minden erejével visszatartja a gyönyörét.

- Élvezz el! - zilálom vissza a nyakába kapaszkodva. - Élvezz belém, kérlek!

- Nem... lehet. - A fogai között sziszegi a szavakat. Az ujjai belemélyednek combomba.

- Maxim, engedd már el azt a kurva gyeplőt, és élvezz el!

- Ha nem szállsz le, később feldugom a vibrátort a formás, szűz seggedbe!

- Nem is hangzik rosszul! - Súgom a fülébe pajkosan, és újra szándékosan rászorítok a hüvelyemmel farkára és durván meglendítem a csípőmet.

- Basszameg...

Feladja a harcot a kéjvággyal szemben. Érzem a pulzálását a feszes izmaim között, aztán elönt odalent a forróság. A hasizma beleremeg az orgazmusba. Lefogja a csípőmet, a nyakamra szorítja a száját, ezzel tompítja a gyönyöre hangját. Mindketten egy ritmusra zilálunk. A derekam köré fonja a karjait, és velem együtt dől hátra a párnák közé. A fülemben hallom a rendszertelen szívverését. A pulzusa biztos az egekben van, szokatlan módon.