Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❻

Ekkorát pislogni embert még nem láttam, de nem úgy tűnt hogy kiakadtak, szóval nem futok.
Inkább meglepettnek tűntek.
Végre megszólalt Gavi.
Mondjuk lehet jobb lett volna ha csendbe marad.

-Jó mehetsz. Megtudtuk amit akartunk.

Rögtön flegma lett. Most mégis mi baja van?
Jó igaz hogy tettem egyet s mást de na, semmi borzasztót...

-Jó, de akkor nem árultok be igaz?

Kérdeztem félénken.

-De.

Jött a gyors és meglepő válasz a fiútól.

-De hát elmondtam mindent amit tudni akartatok.

Mondtam kiakadva.
Pedri bezzeg azóta is csak pislogni tud.

-És? Kit érdekel? Megérdemled.

Nem hittem a fülemnek.
Az egykori legjobb barátom ilyet mondott.
Nekem.

-Régen a legjobb barátom voltál! Vagy elfelejtetted?

-Az emberek változnak Sara, máskor figyelj oda jobban a barátaidra.

-Ja tényleg el is felejtettem, hogy te híres lettél és akkor még te beszélsz nekem, mikor a fény és csillogás mögött egy ilyen ember van.
Tényleg muszály volt ezt a napot is tönkre tenned...

Mondtam könnyeimmel küszködve.

- De persze árulj csak be nyugodtan!

Ezzel a lendülettel sarkon fordultam és sírva hagytam ott őket.

*Gavi szemszöge*

- Basszameg milyen napról beszélt? Milyen nap van ma?

Pedri elővette a telóját és megnyitotta a naptárt.

- Hát ez tényleg nem volt valami szép...

- Mert? Mond már meg hogy mégis milyen napról beszélt!

- Ma van a születésnapja...Így is beárulod?

-Te jó ég...Nem, dehogy!

Mondtam idegesen