* Sara szemszöge *
Én reggel hamarabb keltem, mivel amit Gavi tegnap is észrevett „sebet” szerettem volna lealapozni, hátha akkor majd nem hozza szóba.
Tudom, hogy nem hagyja ennyiben, de egy próbát megér.
Sőt, még reggelit is csináltam. Legalábbis amennyire a kezem engedte.
Persze igaza van Gavinak, nem magától került oda az a zöld folt a kezemre, de elég ha csak én tudom.
Megérkezett ő is. Álmosan jött le a lépcsőn nagyon cuki, még a haját is elaludta.
- Jó reggelt. (mondtam kedvesen)
- Jó reggelt San. (mondta rekedtes reggeli hangján) Csináltál reggelit?
- Ühüm.
- De miért? Sani mondtam, hogy pihentest a kezed! Naaaa. Monstmár értem. Szóval? Mi is történt pontosan a kezeddel?
- Mondtam, hogy semmi.
- Hát jó. . . Kijössz az edzésünkre?
- Kimegyek.
* Gavi szemszöge *
Már kint voltunk az edzésen, mikor láttam, hogy Sani telefonál. Ezzel nem is lenne gond, de utána felém kezdett sétálni.
- Szius.
- Mizujs San? Hm?
- Elmennék egy kicsit ha nem baj. . .
- Nem, persze menj csak. Hova mész?
- Sellyvel megyünk sétálni.
- Oksa, vigyázz magadra.
Kár, hogy Selly Párizsban van és a telód itt hagytad. Ahjj San! Mit titkolsz? Mit?
KAMU SEDANG MEMBACA
Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-
RomansaSara Hernández a híres Barca játékosok edzőjének lánya. Mindenki azt gondolja hogy könnyű az élete de lehet nem is ismeri igazából senki...A megfelelési kényszer ami egy életen át elkisér? A fájdalom amikor a múlt miatt szenvedsz? És ő egyedül van...
