Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❸⓿

- És, hogy találjuk meg?

- Muszály volt, beszélniük arról, hogy hol találkozzanak. Meg is van! Saráék házánál.

El is mentünk, és mi meglepő, a mi kis Nathanunk éppen ott tördelte Sara kezét.

- Hé te! Hagyd béken! Most azonnal engedd el!

Mondtan idegesen a srácnak, de nem engedte el.

- Mert mi lesz? Ha? Jajj Sara megérkezett a megmentőd.

Talán túl nagy lendülettel, de megindultam felé és elkezdtem ütni, már a földön feküdt, mikor Sara megszólalt.

- Ne, Gavi hagyd, nem ér annyit.

De én nem hagytam abba. Csak ütöttem és ütöttem.

* Sara szemszöge *

Gavi lassan halálra veri Nathant, de hiába mondok neki bármit, nem hagyja abba. Szerencsére már Pedri is elkezdte unni, így odament és visszafogta Gavit.
Ideértek a rendőrök, meg a mentősök. Elvitték Nathant. 10 évet kapott. . .
Gavi még mindig ideges volt, valószínűleg rám. . . Én csak sírtam.
Pedri felajánlotta, hogy haza visz minket. Természetesen elfogadtuk az ajánlatot.
Én hátul ültem egyedül. Gavi elől ült, csendben. . . eddig.

- De Sara miért nem tudtál megszólalni, komolyan mondom, úgy épülsz le, hogy lassan a hugod szintjén leszel.

Kiabált és a műszerfalba vágott egyet.
Én csak még jobban sírtam. Igaza lenne?
Kezdek olyan lenni, mint a hugom?
Egy hülye liba?
Megérkeztünk Gavi házához.
Mindannyian kiszálltunk. Selly írt.
Visszaírtam neki.

- Most is vele irogatsz ugye?

Kérdezte Gavi gúnyosan. Félek. Félek tőle, Gavitól.
Beálltam Pedri mögé. Gavi csak most vette észre, hogy miket mondott és, hogy én mit érzek.

- Jó Gavi, köszönjük, de mára elég lesz! Nem látod, hogy már levegőt is alig kap szerencsétlen, úgy fél tőled? Jobb lesz, ha ma nálam alszik. Szólj, ha lenyugodtál. . .

- Maradok. . .

Mondtam félénken.

- Biztos?

Kérdezte Pedri. Bólintottam.