* Sara szemszöge *
Túl vagyunk szerencsére a nehezén. Tényleg jó kezekben vagyok.
Én már Gavit sajnálom. Mármint szerencsétlen pólóját, meg bőrét is szétmardostam plusz mindenz is összevéreztem. Itt nyafogtam mindenen, de ő egy rossz szót sem szólt.
Már éppen a kezemet kötötte be, amikor megszólalt a csengő. Én ilyedten néztem rá, mivel tudom, hogy képes idehívni egy pszichológust, hogy öngyilkos jelölt vagyok, pedig nem.
Vagy, hogy apumat haza rángatni vagy akár Sellyt is.
- Ki ez? (kérdeztem ilyedten)
- Apud.
- Mi? Te komolyan ide hívtad apumat?
- Hát ja. Sani öngyilkos akartál lenni, hogy a francba ne hívtam volna ide.
Mondta Gavi, mire újra sírni kezdtem.
- Én nem is akartam öngyilkos lenni. Ha az akartam volna lenni nem szólok.
- Ne mondj már ilyeneket. Csak vicceltem, nem hívtam ide senkit. Ez az értesítés hangom. Úgy is észre vettelek volna.
- Nem volt jó vicc és nem vettél volna észre, mert te el vagy merülve az önsajnálatban.
- Igazad van Sani, igazad.
- Ezt nem is gondolotad komolyan, csak ki akarsz békülni. (mondtam nevetve)
- Na látod? Ebben tényleg igazad van.
(nevetett ő is)
- Ééés készen is van.
Mondta miután felemelte a kezemet és átnézte a kötést.
- Áh egyszerűen tökéletes. Látszik, hogy én csináltam. (büszkélkedett)
- Bolond. (mondtam nevetve, miközben rávágtam mellkasára)
- Haaaaa
Színlelt fájdalmat, pedig mindketten tudjuk, hogy meg se érezte.
Elmosolyodtam.
- Ezt már szeretem.
Mondta, majd ő is villantott egy huncut mosolyt.
YOU ARE READING
Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-
RomanceSara Hernández a híres Barca játékosok edzőjének lánya. Mindenki azt gondolja hogy könnyű az élete de lehet nem is ismeri igazából senki...A megfelelési kényszer ami egy életen át elkisér? A fájdalom amikor a múlt miatt szenvedsz? És ő egyedül van...
