Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❶❺

Az edzés további részén rá sem néztem többet Gavira.

Vége lett az edzésnek és én már pulcsijával és telefonjával a kezemben vártam rá.
Gyorsan ide is kocogott mosolyogva, de én csak flegmán a kezébe löktem a cuccait és már mentem is.

- Sara! Hová mész? Ha? Baj van? Sara!

Kiáltotta Gavi, de én figyelmen kívül hagytan és csak tovább sétáltam.
De valamit elfelejtettem.
Méghozzá azt, hogy ma ő visz haza mert apunak el kellett mennie.
És már ide is ért az a barom.

- Sara! Végre, hogy megálltál. Mi a bajod? Rosszat mondtam?

- Nem.

- Akkor?

Kérdezte miközben már az autóban ültünk.

- Nézd meg az értesítéseid.

Mondtam flegmán.

- Miért?

- Csak nézd meg na!

- De most vezetek! Nem értem mi bajod van, eddig a kibékültünk szöveg ment.
De látom neked ez nem megy!

- Mondjuk, ha én is a legnagyobb ellenségeddel járnék talán neked se lenne könnyü.

- Mégis miről beszélsz?

Közben megérkeztünk a házhoz, szóval kiszálltam.

- Mondjuk a testvéremről!

Mondtam és becsapta az autó ajtaját.