Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❸

Hát igen, apa is mindig azzal csesztetett, hogy legalább csak annyira menjek ki, hogy köszönjek neki. De egyszerűen túl fáradt voltam és amikor eljött az idő olyanokat hallottam, hogy látni sem akar, és hogy van új legjobb LÁNY barátja.
Így inkább ki se mentem.

Viszont amióta megváltoztak a dolgok, ezalatt a szüleim válását értem azt, hogy magántanuló lettem és csak Sally maradt nekem azóta esténként rendszeresen járok ki a pályára, általában egyedül vagyok, néha Sallyvel, de inkább egyedül.

Ilyenkor fogom magam és 3:00 körül kiszökök az ablakon vagy az ajtón kisétálok.
Hát igen, ezt csinálom 2 éve és az apám még mindig nem tud róla, hát na nagy alvó az biztos.

20 perc séta innen a Stadion, de én, hogy ne kelljen bemelegíteni futva szoktam menni, így csak 10 perc.

Most ugyanezt tettem, kimásztam az ablakon futottam egyet bementem és indultam volna a szertárba egy labdáért, de megálltam...

Eddig soha senki nem volt itt ilyenkor, de most itt van két pali, fiataloknak tünnek, de inkább nem állnék le velük beszélgetni így visszafordultam.

( Azt kell tudni, hogy ahhoz, hogy a szertárba jussak át kell menni a pályán és ők a pályán állnak és valamibe nagyon benne vannak éppen.
Bár ha még a labdáért el is tudnék menni hol focizok?
A székeken vagy mi?)

Már szinte a folyosó végénél járok, de valaki utánam kiált.
Őszintén?
Megijedtem, nem is kicsit.
De olyan ismerős ez a hang.
Megfordultam és rögtön tudtam is, hát persze...
Pedri volt a hang gazdája, és ha ő itt van a másik kb. 99%, hogy Gavi.
Szuper.