Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❶❼

Nem megyek haza.
Már úgyse tud fájni semmi, szóval fapofával sétáltam el mellettük, mintha ott se lettek volna.

- Sara?

Kérdezték egyszerre, meglepődve.

- Tessék?

Kérdeztem, talán túl kedvesen is.

- Te hallottál . . . ?

Kérdezte Gavi.

- Igen mindent, de nembaj.

Mosolyogtam rá és el is indultam a szertárba.

* Gavi szemszöge *

- Pedri?

- Igen?

- Ez az volt ami volt?

- Hát jah, asszem. Ezt jól elcseszted.

- Tudom, de láttad?

- Igen tesó, láttam. De csak, hogy tudd ez nem jót jelent. Már olyan szinten megbántottad, hogy nem tud fájni érted?

- De én nem akartam . . .

- Gavi. Azt hitte, hogy olyan szörnyetegnek gondolod, mint amilyen a huga. Nem arra értette amire te.

- És most mit csináljak? Mit mondjak neki? Ajj, hogy lehetek ekkora barom!?

- Erre csak te tudod a választ. Tes beszélj vele most. Ha jól sikerül, ahogy látom még focizhatsz is vele. De én mentem.

És el is ment. Mekkora egy barom, csak úgy itthagy.

De igaza van. Most kell vele beszélnem.