Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❺

Felültünk a fiúkkal a lelátóra, és várták, hogy megmagyarázzak mindent.
De én azon gondolkodtam, hogy fussak-e már most vagy csak akkor amikor egyértelműen kiderül, hogy én vagyok én.

Végül úgy döntöttem, hogy majd csak később, mivel ha elfutok most, akkor tuti elárulnak.
Apám meg tuti rájön, hogy én vagyok a cinkos, és akkor kiderül minden.
Hogy idejárok tiltott időben.
Hogy ki is vagyok és miért teszem.
Amit nem szeretnék, de ha maradok akkor csak ők tudják meg.
Azt hiszem.
Hisz végülis régen jóban voltunk, ja.
Régen.

-Na jó, adjatok helyet légyszi.

Mondtan és beálltam az ajtóba, hogy idő esetén futni tudjak.

- Miért álltál az ajtóba? ~kérdezte Pedri~

- Hogy futni tudjon ~vágta rá Gavi~ én is ezt szoktam.

-Khm...akkor kezdem asszem. Szóval focizni járok ide este, hogy kiszellőztessem a fejem és eddig még senki nem volt itt ilyenkor, így mindig megúsztam...

Szándékosan rövidre fogtam -és a végére hagytam, hogy kivagyok.

- Szuper, de ki vagy?

Szegezte nekem a kérdést Gavi.
Már mind a ketten felkészültek arra, hogy én futni kezdenék.

- Khm... hát én.. öhm...én..

- Nyögd már ki.

Törte meg a csendet Pedri.

-Sara...

Mondtam ki és vártam a reakciókat.