Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❸❸

- Ahj Gavi hol vagy ilyenkor? Félek. . .

Mondtam kétségbeesetten. Felhívom? Ja ez logikus! Hívtam, de a telója természetesen a kanapén volt, érte mentem és most indultam volna vissza a konyhába, de valaki megfogott. . .
Felsikítottam, nem is kicsit. Elkezdtem hátrafelé menni, de valakibe ott is ütköztem.
Ő rögtön megfogott.

- GAVIII! SEGÍTS GAVI GAVIIIII!!!

Ordítottam torkom szakadtából, mire felkapcsolták a villanyt. . . Pedri?
És akkor ki a franc fog? Gavi?

- Bocs Sani, de rohadt vicces volt, ahogy halkan Gavi nevét suttogod, mert félsz.
Most meg az ő nevét sikítod, mikor ő fog.

Nevetett tiszta szivéből Pedri.

- Bocsi Sara.

- Ti amúgy is mit csináltok?

- Hát azt hittük, hogy menni fogsz és megakartunk ijeszteni. . .És hát nem mentél el, csak engem kerestél.

Ezek után már csak beszélgettünk, Pedri 3:00 körül elment.

- Tudod Sara. Rohadt cuki volt, ahogy engem keresel, és a nevemet suttogod kétségbeesetten. És amikor véletlenül megfogtalak (itt a tarkóját vakargatta) akkor is az én nevemet kiáltottad, hogy segítsek. Miért? Hmm?

- Mert veled biztonságban érzem magam. De ez nem volt szél amúgy.

- Tudom, bocsi. Menjünk filmezni?

- Ahaaa.

Már a film háromnegyedénél jártunk, mikor álmos lettem, szóval random fellángolásból megkértem Gavit, hogy feküdjön le a kanapéra. Eléggé furcsán nézett, de megcsinálta. Utána az ölébe ültem és ráfeküdtem. Ő nem szólt egy szót sem, csak addott a homlokomta rgy csókot, majd simogatni kezdte a hátamat. 5 perc sem telt el, már aludtam is.