Úgyse engedné meg szerintem, mivel nem vagyunk olyan jóba, így inkább leültem a szék elé a fűbe.
Eléggé rossz idő van, igazából éppen esik az eső és fúj a szél de én ezt letudtam egy melegítő nadrággal és egy haspólóval...
Hát azért nincs melegem.
A fiúk befejezték a futást.
Ezután Gavi idegesen kezdette el felém kocogni.
Remélem nem megverni készül, mármint most úgy őszintén beparáztam.
-Te meg mi a jó istent csinálsz?
Kérdezte eléggé indulatosan...
-Nem gondolsz bele, hogy simán tüdőgyulladást kaphatsz és akkor feküdhetsz a kórházba 1 hónapig?
Állj fel! Most!
Mivel eléggé félten, abban a másodpercben már fel is álltam.
-Már megbocsáss Sara, de én okosabbnak ismertelek, még is mi ütött beléd, miért nem ültél le a helyemre?
-Azt hittem, hogy megharagudnál rám...
-Dehogy is Sara, ülj csak le na! Meg tessék itt van ez is.
-De...
-Nincs de! Le ne merd venni! Értjük egymást?
-Értjük.
Mondtam, de addigra már a széken ültem, Gavi pulcsijában és mozdulni se mertem.
Ezután már csak néztem, ahogy edzettek. Egészen addig amíg meg nem csörrent valami a pulcsi zsebében. Gavi telója volt. És persze rögtön oda kellett volna adnom neki, de a kíváncsiság túl nőtt rajtam. Nem hittem a szememnek.
A telefon kijelzőjén ez a név virított:
Hercegnőm
(Sophia)
KAMU SEDANG MEMBACA
Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-
RomansaSara Hernández a híres Barca játékosok edzőjének lánya. Mindenki azt gondolja hogy könnyű az élete de lehet nem is ismeri igazából senki...A megfelelési kényszer ami egy életen át elkisér? A fájdalom amikor a múlt miatt szenvedsz? És ő egyedül van...
