Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❼

Miután az egész városon átfutottam, hazaértem és bemásztam az ablakon.
A fürdőbe vettem az irányt és ledobtam a cuccaim.

Úgy gondoltam, hogy egy hosszú fürdő jól fog esni, de tévedtem.

A vizet szinte nem is éreztem, hiszen a könnyeimtől elázott a ruhám és az egész arcom.

Amikor végeztem már 5:30 volt így gyorsan felöltöztem és feldobtam egy kis sminket, mivel az apukám nem láthatja a kisírt szemeimet.

Ahogy gondoltam.
Amint 6:00 lett apu már kopogott is az ajtómon, hogy elkezdődjön a legemlékezetesebb születésnapom.
De én már készen a kis natúr sminkemmel és szép lenge fekete ruhámmal ajtót nyitottam, mielőtt még elmerülhettem volna gondolataimban.

- Szia szülinapos KISlányom.

- Szia apu és köszi, hogy nem felejtetted el a NAGYlányod szülinapját.

- Gyere reggelizni, majd utána készültem neked.

-Jaj istenem, előre félek

Mondtam egyenlőre nevetve.

*Gavi szemszöge*

Amint megnyitottam a telómat, jelzett is a messengerem.
Csak imádkozni tudtam, hogy ne az edző legyen és Sara miatt lecsesszen.

[Xavi]

- Gavi beszélnünk kellene, Pedrivel együtt.

- Mondja csak...

Félig igazam volt, de remélem nem azért amire gondolok.

- Szóval Sara születésnapja van ma.
És mivel már olyan rég találkoztatok és régen olyan jóban voltatok arra gondoltam, hogy meglephetnénk azzal, hogy eljöttök hozzánk.