Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❸❷

- De az ablakon is kitudok szökni.

Megforgattam a szemem.

- Úgyse alszok, majd figyellek.

- Azért azt ne légyszi. . .Mármint akkor állapodjuk meg, hogy maradok, csak ne nézz egész este, mert az para.

Mondtam nevetve. Nevetek? Te jó ég, én nevetek!

- Hát, ha már nevetsz átgondolom. . . Ja tényleg te régen is mindig attól féltél, hogy figyel valaki. Jó, akkor megkíméllek.

- Mind a ketten tudjuk, hogy hazudsz.

Mondtam mosolyogva.

- Azt, hogy te is.

- Jogos, Gavi?

- Igen?

- Őszintén. . . Mi kettőnk közt. . . Most. . .

- Most?

- Szent a béke?

- Szerinted? Felőlem igen!

- Felőlem is.

- Nem ezt akaratad amúgy kérdezni igazából, igaz?

- Igen. . . Szóval. . .Khm, ugye nem fogsz bántani?

- Te jó ég Sani, ezt most verd ki a kis buksidból!

1:00

Gavi tuti alszik, filmet néztünk és elaludtam, de a kanapén hmm. Ez fura. Itthagyott? Máskor mindig felvitt. Vagy lelépett volna? Lehet csak felment aludni.
Most tényleg nem szeretnék lelépni, felmegyek hozzá.
Átmásztam a kanapén, a konyha felé, hiszen a konyhától jobbra van a lépcső.
Felmentem, de nem volt ott. . .
Elindultam le a lépcsőn, de hangokat hallottam. . .

- Gavi?

Kérdeztem, miközben levert a víz, arra vágytam, hogy Gavi karjai közt lehessek, biztonságban.

- Gavi?

Kérdeztem újra, szinte suttogva, legijedtebb hangomon.